bizonyos régióiban minden egyes munkaóra nagyobb értékű javakat vagy
szolgáltatásokat hoz létre, mint ugyanaz a munkaóra valahol másutt. Például a
mezőgazdaságban az országok között hatalmas különbségeket találunk e
tekintetben. Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági munkások átlagos
munkatermelékenysége 2018-ban 147-szerese volt az etiópiai, 90-szerese az
ugandai, 77-szerese a kenyai, 46-szorosa az indiai, 48-szorosa a bolíviai, 22-
szerese a kínai és 6-szorosa a brazil munkások munkatermelékenységének. 4
Rendben, de az amerikai gazdálkodók miért tudnak sokkal többet kihozni a
földjükből, mint Fekete-Afrika, Délkelet-Ázsia vagy Dél-Amerika földművesei?
Talán nem lesz meglepő a válasz: ezek a különbségek elsősorban a különböző
országokban használt gazdálkodási és betakarítási technológiákra vezethetők
vissza, de szerepet játszik a gazdálkodók szaktudása, iskolázottsága és
képzettsége is. Az amerikai farmerek például traktorokat, teherautókat és
kombájnokat használnak, míg Fekete-Afrika földművesei gyakran ökrökkel
vontatott faekével szántanak. Továbbá az amerikai farmerek képzettebbek, és
dönthetnek genetikailag módosított vetőmagok mellett, jobb műtrágyát is
használhatnak, a termények szállításához hűtőkocsikat is igénybe vehetnek, ami a
fejlődő világban talán még nem lenne megvalósítható, vagy legalábbis nem hozna
elegendő hasznot.
Mindazonáltal ezek a kézenfekvő okok nem világítanak rá az egyenlőtlenség
gyökereire. Csak egy még alapvetőbb kérdéshez vezetnek el bennünket: Miért van
az, hogy a termék-előállítás egyes országokban képzettebb munkásokkal és
fejlettebb technológiával zajlik, mint másutt?
Rozsdás szerszámok
A gazdasági növekedés mikéntjét firtató elméletek, mint például a Nobel-díjas
közgazdász, Robert Solow modellje, arra koncentráltak, hogy a fizikai tőke –
szalma, kosarak, gereblyék, traktorok és egyéb gépek – felhalmozása gazdasági
növekedést eredményez.
Tegyük fel, hogy egy házaspár annyi búzát arat le, hogy abból minden héten
egy tucat kenyeret tudnak sütni! A kenyerek egy részét a család élelmezésére
használják fel, a többletet pedig eladják a piacon. Amikor már elég pénz gyűlt
össze az eladásokból, vásárolnak egy ekét, ezzel tehát növelik a fizikai tőkéjüket,
a betakarított búza és végső soron a hetente megsütött kenyerek mennyiségét.
Amíg a párnak nem születik több gyermeke, ez a tőkefelhalmozás (az eke
beszerzése) növelni fogja az egy főre eső jövedelmet. Ezt a fizikai
tőkefelhalmozást viszont korlátozza a csökkenő határhaszon elve: mivel csak
korlátozott mennyiségű föld és idő áll rendelkezésükre, ha az első eke
megvásárlásának eredményeképpen hetente öttel több kenyeret tudtak sütni, a