gazdagabbakhoz? A 20. század második felében egyes döntéshozók olyan
programokkal álltak elő, amelyek a fejlődő országokban azon elméleti ismeretek
mentén próbálták emelni az életszínvonalat, hogy a technológiai haladás,
valamint a fizikai és a humántőke felhalmozása pozitívan hat a gazdasági
növekedésre. Ugyanakkor az egyes országok között a mai napig olyan mértékű
egyenlőtlenségeket tapasztalhatunk, hogy bizton állíthatjuk, ezen programok csak
korlátozott mértékben jártak sikerrel. 6 Mivel szinte kizárólag a felszínen
megfigyelhető tényezőkre – a megnyilvánuló különbségekre – koncentráltak, nem
pedig azokra az okokra, amelyek ezeket a különbségeket létrehozták, nem
születtek olyan irányelvek, amelyek a szegényebb országoknak segítettek volna
leküzdeni azokat a kevésbé látható, mégis sokkal hosszabb ideje fennálló
akadályokat, amelyek az útjukat állják. Márpedig valószínű, hogy ezek az erők
egy olyan akadályt emeltek, amely gátolja a beruházásokat, az oktatást, az új
technológiák átvételét, és nagymértékben hozzájárul a világ egyenetlen
fejlődéséhez. Pontosan ezeket az alapvető okokat és akadályokat kell feltárnunk,
ha szeretnénk megfejteni az egyenlőtlenség titkát, és globális szinten elősegíteni
az általános jólétet.
Kereskedelem, gyarmatosítás és egyenlőtlen fejlődés
A 19. században a nemzetközi kereskedelem jelentősen megerősödött. Ennek
kiváltó oka elsősorban Északnyugat-Európa gyors ütemű iparosodása volt, de
nagymértékben hozzájárult a gyarmatosítás is, valamint bizonyos kereskedelmi
akadályok kiküszöbölése és a szállítási költségek jelentős csökkenése. 1800-ban a
világ össztermelésének mindössze 2 százaléka vett részt a nemzetközi
kereskedelemben. 1870-re ez az arány az ötszörösére emelkedett (10 százalék),
1900-ban már elérte a 17 százalékot, 1913-ban, az első világháború kitörése előtt
pedig a 21 százalékot. 8 Jóllehet ennek a kereskedelemnek a nagy része az ipari
társadalmak között zajlott, ugyanakkor a fejlődő gazdaságok is egyre nagyobb
piacot jelentettek az export számára. Ebben az időszakban mindenütt ugyanazok a
minták alakultak ki: az északnyugat-európai országok az ott előállított javakat
exportálták, míg az ázsiai, latin-amerikai és afrikai gazdaságok exportja nagyrészt
mezőgazdasági termékekre, valamint nyersanyagokra korlátozódott. 9
Jóllehet a kor látványos technológiai újításai a nemzetközi kereskedelem
bővülése nélkül is kirobbantották volna az ipari forradalmat, a nyugat-európai
országok iparosodását és növekedési ütemét jelentősen erősítette a kereskedelem,
akárcsak a gyarmatok kizsákmányolása, a természeti erőforrásaik, az őslakosok,
az Afrikából elhurcolt rabszolgák, és azok leszármazottai. De az atlanti
kereskedelmi háromszög, amely a korábbi évszázadokban érte el csúcspontját,
valamint az Ázsiával és Afrikával egyre nagyobb volumenben folytatott