Utószó

Nem tudom, mi lett azzal a mókussal, amelyik a Brown Egyetemen, az
ablakom párkányán szaladgált, amikor elkezdtem írni ezt a könyvet. Szeretném
azt hinni, hogy túlélte a New England-i kemény telet, és fajának megfelelő
módon gyarapodott az élete. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha most újra
megjelenne, és bekukucskálna, továbbra sem értené, hogy ez a furcsa egyén miért
a kéziratán végez végső simításokat, ahelyett hogy táplálék után nézne, esetleg
valamilyen zsákmányállatot üldözne. Bizonyára nehezére esne elképzelni egy
olyan életet, amely nem kizárólag az életben maradásról és a fajfenntartásról szól.
A mi fajunk számára pedig a létezésnek éppen ez a módja kezd végleg a feledés
homályába merülni.
Ebben a könyvben azokat az egyedi erőket vettük górcső alá, amelyek lehetővé
tették az emberiség számára, hogy utazása során továbblépjen a stagnálásból a
növekedésbe, onnan pedig az egyenlőtlenség korszakába. Ezt az utat a mókusok
talán soha nem járhatják be – sőt az emberen kívül valószínűleg egyetlen másik
faj sem a Földön. Miután észrevettem, hogy az emberi történelem teljes
útvonalának felvázolására tett próbálkozások általában leragadnak bizonyos
lenyűgöző részleteknél, amelyek elhomályosítják a teljes, átfogó képet,
igyekeztem mindvégig azokra az alapvető erőkre koncentrálni, amelyek végig
elkísérték az emberiséget az utazása során.
Az első kőből pattintott szerszám elkészítése óta a technológiai fejlődés mindig
növekedésre és az új technológiai környezethez való alkalmazkodásra késztette az
emberi populációt. Ezek a változások pedig térben és időben maguk is további
technológiai fejlődést generáltak – minden korban, minden régióban, és minden
egyes civilizációban. Mindazonáltal ez a fejlődés teljesen érintetlenül hagyta a
társadalmak egyik legfontosabb jellemzőjét: az életszínvonalat. A technológiai
fejlődés képtelen volt hosszú távon javítani az emberek anyagi helyzetén. Ahogy
minden más faj, az emberiség is a szegénységcsapdában vergődött. A
technológiai fejlődés ugyanis minden esetben nagyobb népességet generált,
következésképpen a fejlődésnek köszönhetően nagyobb mennyiségben
megtermelt javakat többfelé kellett elosztani. Az innovációk néhány nemzedék
számára hoztak csak gazdasági fellendülést, de végül a népességnövekedés miatt
az életszínvonal mindig visszaesett a létminimum szintjére.
A változás kerekei – a technológiai fejlődés és a népességnövekedés, illetve az
emberi népesség összetételében beálló változások egymást erősítő hatásai –
évezredeken át egyre gyorsuló ütemben forogtak, mígnem végül elérkeztünk egy