2.

A stagnálás korszaka

Thomas Malthus, a 18–19. században élt lelkész vagyonos családban nőtt fel,
családja Anglia társadalmi elitjének része volt. Komoly befolyással bíró
tudósként kritizálta az olyan kortárs filozófusok utópisztikus elméleteit, mint
William Godwin és Nicolas de Condorcet – a felvilágosodás korának nagy
koponyái –, akik úgy vélték, hogy az emberiség útja szükségszerűen halad az
ideális társadalom felé. Malthus 1798-ban publikálta Tanulmány a népesedés
törvényéről című művét, amelyben mélységes szkepticizmusának adott hangot az
uralkodó és szerinte felettébb naiv nézetekkel kapcsolatban. Egy olyan tézist
dolgozott ki, miszerint hosszú távon az emberiség soha nem élhet jólétben,
ugyanis bárminemű ilyen irányú eredményét rögtön semmissé teszi az ezáltal
kiváltott népességnövekedés.
Malthus jelentős hatással volt a későbbi gondolkodókra. Néhány ismert
közgazdászt, többek közt David Ricardót és John Stuart Millt meggyőzte az
érvelése. Karl Marx és Friedrich Engels viszont bírálta, mondván, hogy
elhanyagolta az osztályvezérelt intézmények szerepét a nyomor elterjedésében és
fenntartásában, ugyanakkor az evolúcióelmélet két atyja, Charles Darwin és
Alfred Russel Wallace szerint az értekezés döntő mértékben hozzájárult saját,
óriási hatással bíró elméletük kidolgozására.
Modern korunkból visszatekintve kijelenthetjük, hogy Malthus elmélete a
lehető legpontosabban írta le az akkoriban létező világot. De az emberiség
jövőjére vonatkozó pesszimista jóslatai nem bizonyultak helyesnek.

Malthus népességelmélete

Képzeljünk el egy falut az ipari forradalom előtti korban, ahol a lakosok azáltal
növelik a búzatermesztés hatékonyságát, hogy vasekékkel szántják fel a földet,
ennek következtében jóval több kenyeret tudnak sütni. Eleinte a falu lakóinak ez
előnyös változást hoz, hiszen többet ehetnek, sőt a felesleget elcserélhetik más
termékekre, vagyis emelkedik az életszínvonaluk. És mivel bőségesen van
élelmük, kevesebbet kell dolgozniuk, több idő marad szórakozásra. Csakhogy,
hangzott Malthus érvelése, az élelmiszertöbblet miatt egyre több újszülött marad
életben, következésképp a falu népessége idővel növekedni fog. És mivel a
szántóföld, ahol búzát termeszthetnek, szükségszerűen véges, idővel a
népességnövekedés azt eredményezi, hogy egy emberre megint kevesebb kenyér