adatokból különösen kiviláglik, hogy egy további gyermek születése a családban
nagymértékben csökkentette annak valószínűségét, hogy a testvérek megtanulnak
írni-olvasni, és elsajátítanak valamilyen szakmát. 15 Hasonlóképpen a Kínából
származó bizonyítékok a 13. és a 20. század közötti időszakból azt támasztják alá,
hogy a kisebb családokba született gyermekek nagyobb valószínűséggel
mérettették meg magukat a kínai közigazgatás szigorú felvételi vizsgáin. 16
Egyértelmű viszont, hogy nem a humántőkének a munkaerő termelékenységére
gyakorolt pozitív hatása volt az egyetlen tényező, amely a szülőket arra késztette,
hogy kevesebb gyermeket vállaljanak, de azok oktatásába többet fektessenek.
Amint azt az előző fejezetben is említettem, a társadalmak már évezredek óta
fontosnak tartották az oktatást, különböző vallási, kulturális, illetve nemzeti
célokat szem előtt tartva – amelyek minden bizonnyal szintén befolyással voltak a
termékenységre és a technológiai fejlődésre. Az viszont nem véletlen, hogy a
humántőkébe történő befektetés, illetve a közoktatás gondolatának támogatása
főként az ipari országokban terjedt el a 19. század végén. És az sem véletlen,
hogy mindez a demográfiai átmenet megindulásával párhuzamosan történt.
Ugyanakkor volt itt még egy másik fontos tényező is: a fizetések terén a nemek
közti egyenlőtlenség csökkenése, illetve a nők felemelkedése a munka világában.
A nemek közti jövedelemkülönbség csökkenése
Jó fél évszázaddal azután, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült
Királyságban a törvénykezés megtiltotta a fizetések vonatkozásában a nemi
diszkriminációt, azaz törvény írja elő, hogy ugyanazért a munkáért egy nőt
ugyanolyan bérezés illet meg, mint egy férfit, illetve annak ellenére, hogy a nők
átlagosan magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, mindkét
országban megfigyelhető, hogy átlagban még mindig a nők keresnek kevesebbet.
Ennek a nemek közötti jövedelemkülönbségnek számos oka van: a vezető
pozíciókban, illetve a magasabb fizetést kínáló szektorokban elsősorban férfiak
dolgoznak, a szülési szabadság negatívan hat a munka világában az előmenetelre,
illetve a fizetett órák számára, és még mindig létezik a nyílt diszkrimináció.
Nem is olyan rég viszont a férfiak és a nők jövedelmében a mainál sokkal
nagyobb volt a különbség, ami egyértelműen csak az ipari forradalom második
szakaszában kezdett jelentősen csökkenni a világ minden táján. 1820-ban egy
átlagos dolgozó nő az Egyesült Államokban mindössze a 30 százalékát kereste
annak, amit a férfiak. 1890-ben a nők összkeresete 46 százaléka volt a férfiak
keresetének, ami a második világháborúig 60 százalékra emelkedett. 17 Talán nem
meglepő, hogy a nők és a férfiak átlagbére közti különbség csökkenése egybeesett
azzal a tendenciával, hogy egyre több nő részesült színvonalas oktatásban. 1840-
ben a brit férfiak körében az írni-olvasni tudás 67 százalékon állt, míg a nőknek
csak 50 százaléka tudott olvasni, az évszázad végére ez a különbség szintén