Egyetlen lehetőség maradt, hogy csak az ellenséges támadás megerősítése után
csapjanak vissza. Ez azonban túlzottan függött a főtitkár lelkiállapotától. Lehet, hogy
megijedt, összezavarodott, vagy túl lassú volt ahhoz, hogy cselekedjen, vagy azt hihette,
hogy egy újabb téves riasztásról van szó.
A Perimeter fejlesztői igyekeztek minimalizálni az emberi beavatkozást. A
főtitkárnak mindössze annyit kellett tennie, hogy az ellenséges támadásról szóló
bármilyen információ kézhezvétele után riadókészültségbe helyezte a
Perimetert.Ezután az emberiség sorsa a tisztek kezébe került, akiknek döntést kellett
hozniuk. Őket speciális gömb alakú bunkerekben különítették el, olyan mélyen a
föld alatt, hogy még egy atomcsapás sem tudta volna elpusztítani őket.Ezeknek a tiszteknek volt egy három kritériumot tartalmazó listájuk a támadás
megindítására:
- A peremrendszer állapota. Ha aktiválva volt, az azt jelentette, hogy vagy a vezérkar, vagy
a Kreml helyezte riadókészültségbe. - Kommunikáció a parancsnokokkal és a pártvezetőkkel. Ha ez megszakadt, azt kellett
feltételezni, hogy a vezetőséget megölték. - A nukleáris csapás ténye. Ugyanakkor speciális érzékelők hálózatával mérték a sugárzás
és a megvilágítás szintjét, a szeizmikus lökéseket és a légköri nyomás emelkedését.
Ha a rendszer aktiválódott, a vezetés meghalt és valóban nukleáris csapás történt, a
tiszteknek engedélyezniük kellett a parancsnoki rakéták indítását.
Harminc percen belül parancsot adtak volna az összes még épségben lévő nukleáris
rakéta kilövésére. A célpont az USA volt, más nagy NATO-fővárosokkal együtt.
Yarynich szerint a rendszer biztosítékként is szolgált az ellen, hogy az ország felső
vezetése elhamarkodott döntéseket hozzon meg nem ellenőrzött információk alapján.
A rakétatámadásra figyelmeztető rendszertől kapott jelzést követően a legfelsőbb vezetők
aktiválhatták a Perimeter-rendszert és megvárhatták az események alakulását, teljes
mértékben biztosak voltak abban, hogy még mindazok megsemmisülése sem tudja
megakadályozni a megtorló csapást, akiknek felhatalmazása volt a megtorló parancs
kiadására.
A Perimeter egyik fejlesztője, Alexander Zheleznyakov a következőképpen írta le a
rendszer használatának egy lehetséges forgatókönyvét: