maga húzta a fejére, hogy az arcát alárejtse.
Nancy a neszekből tudta, hogy Billy mit csinál. Nem sokat. Ült az asztalnál, néha
fölsóhajtott, szívott egyet az orrán, lapozott. Szivarra gyújtott, s a szivarszag
beszivárgott a pokróc alá. Billy mélyen leszívta a szivarfüstöt, és csak köhögött,
köhögött makacsul.
Amikor abbahagyta a köhögést, Nancy gyűlölködve kiszólt a pokróc alól:- Maga olyan erős, egészséges! Nagyszerű lehet ilyen férfiasnak lenni.
Billy csak sóhajtott egyet. - Én nem vagyok igazi Senkiházi – mondta Nancy. – Utáltam... és utálom ezt az
egészet.
Billy szívott egyet az orrán, és lapozott.- Gondolom, a többi nő mind élvezte... nem tudtak betelni vele.
- Frászt!
Nancy kikandikált a pokróc alól. - Hogyhogy „frászt”?
- Mind úgy vannak vele, mint maga.
Ez elég volt ahhoz, hogy Nancy fölüljön és rámeredjen. - És a nők, akik a segítségére voltak?
- Mi van velük?
- Velük is úgy bánt, mint velem?
Billy még csak föl se nézett a könyvből. - Persze.
- Akkor miért nem ölik meg, miért segítenek?
- Mert megértik a dolgot. – Majd szelíden hozzátette: – Hálásak nekem.
Nancy kiugrott az ágyból, odament az asztalhoz, megragadta a szélét, odahajolt
Billyhez, és élesen a képébe vágta: - Hát vegye tudomásul, fogy én nem vagyok az!
- Majd lesz.
- És mit gondol, mi lesz az, ami ezt a csodát előidézi?
- Az idő – felelte Billy.
Becsukta a könyvét, fölállt. Nancyt megzavarta a belőle kiáradó erő. Valahogy
megint ő volt a helyzet ura. - Amin maga átesett, Nancy – mondta – , az egy száz évvel ezelőtt élt, szorosra
fűzött úrilány jellegzetes nászéjszakája. Akkor még mindenki Senkiházi volt.
Csakhogy az ifjú férj nem szorult segítségre, mert az ifiasszony többnyire nem gondolt
rá, hogy megölje. A hangulatát tekintve egyébként ugyanez volt a helyzet. Ez a
pizsama is a szépapámé, a nászéjszakáján hordta, Niagara Fallsban... A naplója szerint
a szépanyám végigsírta az éjszakát, és kétszer adta meg magát. De telt az idő, s már
maga is boldogan benne volt.
Most Nancyn volt a sor, hogy hallgatással válaszoljon. Megértette a mesét. S
megrémült, hogy ilyen könnyen megérti: a gyötrelmes kezdet mind nagyobb és
nagyobb élvezetre fordul. - Maga nagyon is jellegzetes Senkiházi – mondta Billy. – Ha van hozzá bátorsága,
hogy végiggondolja a dolgot, majd rádöbben, hogy azért haragszik rám, mert rossz
szerető vagyok, és ráadásul muris kis vakarcs. S hogy mostantól fogva