Az egész falu figyelte, amint Norman Fuller tizedes, aki tizennnyolc siralmas hónap
után csupán két napja tért haza Koreából, Susanna szobácskája előtt toporog a
tűzoltóság tetején.
Susanna kiparancsolta őt a tornácra, mert át akart öltözni. Útiruhában nem lehet
visszatérni az emberiség kötelékébe. És üzent a fuvarosoknak is, hogy hozzák vissza
a ládáját.
Fuller a fekete macskát simogatta, hogy múlassa az időt.- Szia, cicuka, cicuka, cicuka, cicuka. – Egyre csak ezt hajtogatta, mert felfedezte,
hogy a cicuka, cicuka, cicuka, cicuka mondogatása megnyugtatja tépett idegeit. - Cicuka, cicuka. – Akkor is gügyögött, amikor Susanna már mellette állt. Képtelen
volt abbahagyni. Susanna elragadta tőle a macskát. Fullernek sehogy sem akaródzott
a lányra nézni, és engedni neki, hogy belékaroljon. - Szervusz, cicuka, cicuka, cicuka, cicuka, cicuka – szajkózta Fuller tizedes.
Susanna mezítláb volt, fülében pogány aranykarika, bokáján csengők csilingeltek.
Könnyedén megfogta Fuller karját, és levezette őt a lépcsőn. És elindultak. Susanna
izgatóan lépdelt, tartása szépséges, melle hullámzott, csengtek-bongtak a
csengettyűk. Elhaladtak az italbolt mellett, el a biztosító mellett, tovább az
ingatlaniroda felé, már az étteremnél jártak, már a katonai emlékműnél. A templom
előtt vonultak, végül odaértek a zsúfolt vegyesbolthoz. - Most pedig mosolyogj, és legyél kedves! Hadd lássák, hogy nem szégyellsz
engem. - Megengeded, hogy rágyújtsak? – kérdezte a lánytól Fuller.
- Nagyon tapintatos kérdés – felelte Susanna. – Nyugodtan gyújts rá, csöppet sem
zavar.
Fuller tizedes ekkor a bal kezével megtartotta remegő jobb kezét. Sikerült is
rágyújtania a szivarjára.
(1956)
Szántó György Tibor fordítása