- Majd meglátják – hangzott Kelly ezredes egyszerű válasza. – Mihelyt elkezdődik
a játszma, meg fogják látni Pi Jinget, meg Barzov őrnagyot, a barátját. – Kelly
felhúzta a szemöldökét. – Az őrnagy állítólag sajnálkozik, amiért az orosz hadsereg
megbízott megfigyelőjeként nem áll módjában közbelépni az érdekünkben. Továbbá
biztosít az együttérzéséről. Gyanítom, hogy ez is, az is rohadt hazugság. Pi Jing
halálosan reszket tőle. - Néznünk kell a játszmát? – suttogta feszülten a tizedes.
- Mi leszünk a sakkfigurák, tizedes! Mi, tizenhatan.
Az ajtó kitárult... - Látja odalent az egész sakktáblát, világos király? – kurjantott vidáman Pi Jing az
azúrkék kupolás terem fölé nyúló galériáról. Lemosolygott Bryan Kelly ezredesre, a
családjára, az embereire. – Ugyanis ön lesz a világos király. Máskülönben hogyan is
lehetnénk bizonyosak afelől, hogy az egész játszma folyamán velünk tart? – A vérmes
arcú gerillavezér álnok udvariassággal mosolyogott. – Örvendek, hogy látom
mindnyájukat!
Pi Jing jobbján, félárnyékban állt Barzov őrnagy, a hallgatag orosz katonai
megfigyelő. Lassú biccentéssel viszonozta Kelly néma tekintetét. Kelly
rezzenéstelenül nézte. Az arrogáns, tüskehajú őrnagy nyugtalanul fonta össze karját,
majd leeresztette, fekete csizmája talpán előre-hátra hintázott.
- Bárcsak segíthetnék önöknek! – szólalt meg végül. Nem volt ez udvariasság,
hanem megvető tréfa. – Én itt csupán megfigyelő vagyok – szólt
nyomatékosan. – Sok szerencsét, ezredes – tette hozzá, és hátat fordított.
Pi Jing balján egy szép fiatal ázsiai nő foglalt helyet. Kifejezéstelenül bámulta a falat
az amerikaiak feje fölött. Jelen volt, amikor Pi Jing közölte Kelly ezredessel, milyen
játékot óhajt játszani. Amikor Kelly könyörgött Pi Jingnek, hagyja ki ebből a feleségét
és a gyermekeit, mintha a szánalom szikráját látta volna felvillanni a nő szemében.
Most, ahogy felnézett a mozdulatlan, szép arcra, tudta, hogy alighanem tévedett.
- Ez a terem elődeim szeszélye volt, akik nemzedékeken át rabszolgaságban
tartották népemet – jelentette ki szónokiasan Pi Jing. – Jól megfelelt trónteremnek. A
padlója azonban kockákkal van kirakva, hatvannégy kockával, vagyis, mint láthatják,
sakktábla. A palota előző lakóinak csinos, embernagyságú sakkfigurái voltak, ők
maguk pedig a barátaikkal idefent ültek, és parancsukra szolgáik mozgatták a
figurákat. – Pi Jing megforgatott ujján egy gyűrűt. – Mindez nagy képzelőerőről
tanúskodott, ám mi még valamit módosítottunk rajta. Ma természetesen csak a sötét
figurákat használjuk, a mieinket. – A fészkelődő Barzov őrnagyhoz fordult. – A világos
figurákat maguk az amerikaiak szolgáltatják. Lenyűgöző idea. – Mosolya elhalványult,
amikor észrevette, hogy Barzov nem viszonozza. Pi Jing minden igyekezetével az
orosz tetszését kereste. Barzov viszont még figyelemre sem igen tartotta méltónak Pi
Jinget.
Az amerikaiak szoros őrizetben álltak a fal mellett. Ösztönszerűen egymáshoz
húzódtak, és komor tekintettel meredtek nyájaskodó vendéglátójukra.
- Nyugi – intette őket Kelly ezredes. – Különben elveszítjük az egyetlen
lehetőségünket. – Gyors pillantást vetett ikerfiaira: Jerry és Paul, döbbent anyjuk