Évek óta arra iparkodom megtanítani
boldog-boldogtalant, hogyan orvosolhatja
a bajait írással. Szerte a világon tartottam
önsegítő műhely foglalkozásokat, és
emberek ezreinek segítettem a gyógyulás
útjára lépni. Ez a könyv mégis csaknem
hamvába holt, annyira hatalmába kerített
az önbizalomhiány, és úgy felerősödtek
az imposztor szindrómám tünetei. Azon
vettem észre magam, hogy beszippantott
a negatív gondolatok örvénye, és egyre-
másra így tépelődöm: „Mégis mit képzelsz,
ki vagy te? Miért gondolod, hogy alkalmas
vagy e könyv megírására? Hiszen nem
vagy sem orvos, sem terapeuta, de még
kutatói tapasztalattal rendelkező tudós
sem. Egyszerűen nincs hozzá elegendő
tapasztalatod!”
E negatív belső monológot zsolozsmázva ültem le
a számítógép elé, hogy megpróbáljak könyvet írni
a gyógyításról, benső lényünk felfedezéséről és önbi-
zalmunk megszilárdításáról. Valahányszor nekivesel-
kedtem az írásnak, a szemem égni kezdett. A szívem
vadul dörömbölt a mellkasomban, a tenyerem izzadt.
És a szorongás újra meg újra úrrá lett rajtam. A leg-
több esetben biztonságosabbnak éreztem megfu-