ország közül csak kettő - Amerika és Oroszország - vett részt a történelem során
nukleáris fegyverzetellenőrzésben.
Washington évekig igyekezett megtalálni a módját annak, hogy Pekinget is bevonja az
amerikai-orosz stratégiai párbeszédbe, ami egy háromoldalú megállapodáshoz
vezetett. Kína, amely soha nem volt érdekelt az amerikai ajánlatban, most úgy vélik,
hogy stratégiai nukleáris erőinek jelentős bővítésén és fejlesztésén dolgozik.
Hogy Peking készen áll-e majd arra, és ha igen, mikor, akkor mikor, azt csak találgatni
lehet. Miután az USA hivatalosan is fő ellenfelének nevezte Kínát, a kínai-amerikai
kapcsolatok egyre feszültebbé váltak. Mindenesetre a három vezető atomhatalom közötti
stratégiai egyenlet kezelése, amelyek közül az egyik a másik kettőt ellenfelének tekinti,
mostantól még nehezebbé válik.
A stratégiai dereguláció nem csupán a kötelező erejű szerződések hiányát jelenti.
Valószínűleg a fegyverzetellenőrzés koncepcionális keretének felbomlását is jelenti, amelyet
eredetileg az amerikaiak dolgoztak ki az 1960-as években, majd a Szovjetunió is elfogadott.
A világ nukleáris hatalmai közötti bármilyen jövőbeli megállapodáshoz - amikor is az
létrejön - teljesen új koncepcióra lesz szükség, amely a résztvevő országok által
kidolgozott, elfogadott és egymáshoz illeszkedő elemeken alapulhat, a rendkívül eltérő
stratégiai környezetükkel és kultúrájukkal. Ez minden bizonnyal igen ijesztő feladat lesz.
● Putyin dühös reakciója a NATO felhívására, hogy Oroszország tartsa be az új
START-szerződést és engedje be az amerikai ellenőröket, egy másik, viszonylag
jelentéktelen kérdést nyitott meg: Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris
fegyvereit.
A Szovjetunió sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy e két ország nukleáris arzenálját is bevonják
az amerikai felső határok közé és csak Gorbacsov peresztrojkája idején engedett.
Most, hogy Párizs és London aktív szerepet vállal az ukrajnai proxy-háborúban,
Moszkva már nem tesz úgy, mintha a brit és francia nukleáris erők kizárólag a saját
országuk védelmét szolgálnák.
Úgy tekintenek rájuk, mint az ellenséges, USA vezette Nyugat egyesített arzenáljának
részeire.
Ez egyelőre nem nagy ügy, de minden elképzelhető jövőbeli megállapodásnak foglalkoznia
kell az angol-francia erők kérdésével.
Geopolitikai szempontból az ukrajnai háború arra ösztönözte Washingtont, hogy
globális koalíciót hozzon létre Oroszországgal szemben.
Ezt gyakran Joe Biden elnök kormányának egyik fő vívmányaként tüntetik fel. Mégis, ha más
szemszögből nézzük, a három egymást követő amerikai kormányzat - Obama, Trump és
különösen Biden - Oroszország- (és Kína-) politikája jelentős szakadáshoz vezetett a