Dant egy „buziverő" banda súlyosan összeverte egy bár előtt. Amikor sérülései miatt kórházba
került, szülei repülővel érkeztek a városba, hogy meglátogassák. Dan sosem mondta meg
családjának, hogy meleg, ezért most rettegett, hogy szülei rájönnek a titkára. Először azt mondta,
hogy ki akarták rabolni, és ezért verték meg. Édesanyja nagyon együttérző volt, ám az apja teljesen
kikelt magából, és mindenáron a rendőrségre akart rohanni. Mindketten a támadás részleteiről
faggatták. Dan úgy érezte, tehetetlen és csapdába került: egyre nehezebb volt kitartania a kitalált
történet mellett. Tünetei súlyosbodtak: mind jobban szorongott és idegesebb lett, míg végül az
orvosokkal sem volt hajlandó együttműködni. Ekkor pszichológushoz irányították.
A pszichológus felismerte, hogy Dan komoly dilemmával került szembe, és a titkolózás okaira
kérdezett rá. Kiderült, hogy Dan retteg apja homofóbiás előítéleteitől és erőszakos természetétől.
Biztos volt benne, hogy ha apja megtudná, hogy meleg, azonnal kitagadná. A helyzet alaposabb
átgondolása után viszont Dan rájött, hogy az anyja csaknem biztosan tudja, és hallgatólagosan
elfogadja azt a tényt, hogy ő meleg. Azonban félő volt, hogy egy nyílt konfrontáció esetén az anyja
ugyanúgy a férje oldalára állna, ahogyan mindig is tette.
A terapeuta felajánlotta, hogy megszervez egy találkozót Dan és az anyja között. A találkozó
megerősítette Dan néhány megérzését: az anyja már csakugyan régóta tudta, hogy ő meleg, és
nagyon örült, amikor Dan ezt végre bevallotta neki. Elismerte, hogy Dan apja valóban nehezen
tudja majd elfogadni ezt a tényt.
198
Azt is elismerte, hogy tényleg szokása inkább egyetérteni a férjével, és nyugtatgatni öt, mint a
kellemetlen tényekkel szembesíteni. Viszont azt is elmondta, hogy Dan nagyon lebecsüli őt, ha azt
hiszi, a saját anyja bármi miatt megszakítaná vele a kapcsolatot, vagy hagyná, hogy a férje tegye
ezt. Úgy gondolta, Dan lebecsüli az apját. Talán előítéletes ember, de mégsem tartozik ugyanabba a
kategóriába, mint azok a bűnözők, akik Dani összeverték. Elmondta: reméli, hogy a támadás
családtagként is közelebb hozza majd őket egymáshoz, és idővel Dan fontolóra veszi, hogy
elmondja-e apjának az igazat. A találkozó után Dan szülei nem firtatták tovább a támadás részleteit,
hanem fiuk gyógyulásának gyakorlati részleteivel kezdtek foglalkozni.
Az áldozattal törődő emberek mozgósítása nem elég a biztonságos környezet megteremtéséhez;
mindenképpen ki kell dolgozni egy jövőre vonatkozó védelmi tervet is. A túlélőnek a trauma után
egyrészt fel kell mérnie, hogy fenyegeti-e további veszély, másrészt el kell döntenie, milyen
óvintézkedésekre lehet szüksége. El kell döntenie továbbá, hogy milyen lépéseket kíván tenni a
támadóval kapcsolatban. Mivel a legjobb megoldás ritkán egyértelmű, e kérdésekben mind a
túlélőnek, mind az aggódó környezetnek különösen nehéz lehet a döntés. Maga a túlélő is
zavarodott lehet, és ellentmondásos érzések között vergődhet, ami barátai, partnere és családja
ellentmondásos véleményeiben is tükröződhet. Ez az a terület, ahol gyakran sérül a túlélő belső
megerősítésének alapelve, mivel mások döntenek helyette vagy a beleegyezése nélkül kezdenek
intézkedni. A IS éves nemieröszak-túlélö Janet esete jól példázza, hogy a család reakciója miként
súlyosbithatja a trauma hatását:
Janet-et egy csapat fiú megerőszakolta egy felnőtt felügyelet nélküli házibulin. A támadók idősebb
fiúk voltak, akik Janet gimnáziumába jártak. A támadás után Janet családtagjai között heves vita
tört ki, hogy tegyenek-e feljelentést. Janet szülei makacsul ellenezték a feljelentést, mivel féltek,
hogy az ügy ártana a család jóhircnek a kisvárosban. Azt akarták, hogy Janet felejtse el az egészet,
és minél hamarabb térjen vissza a „normális kerékvágásba". Janet nővére viszont - aki már férjnél
volt, és egy másik városban lakott - mindenképpen úgy gondolta, hogy az elkövetőknek „rács
mögött a helyük". Hívta Janet-et, hogy költözzön hozzájuk, de csak ha hajlandó feljelentést tenni. E
dilemma csapdájában Janet egyre jobban magába zárkózott. Kerülte a barátnőit, lógni kezdett az
iskolából, és hasfájásra panaszkodva mind több időt töltött az ágyban. Éjszakánként gyakran aludt
blacktrush
(BlackTrush)
#1