ne kelljen szembenéznie valódi veszteségeivel. A gyász az egyeden mód arra, hogy a veszteség
méltó elismerést nyerjen. Nem létezik megfelelő kárpótlás.
A kárpótlási fantáziákat sokszor az elkövető feletti győzelem vágya táplálja; a győzelemé, amely
eltörli a trauma során elszenvedett megszégyenülést E kárpótlási fantáziák alapos feltárása után
nemegyszer olyan lelki tényezők kerülnek felszínre, amelyek minden anyagi haszonnál többet
jelentenek a túlélő számára. A kárpótlás jelentheti például az erőszak nyílt elismerését, egy
bocsánatkérést vagy az elkövető nyilvános megszégyenítését. Az ilyen fantáziák lényege a kontroll
visszaszerzése, ám a kárpótlás megszállott hajszolása a páciens sorsát ugyanúgy az elkövető
sorsához köti, ezért gyógyulása továbbra is az elkövető szeszélyén múlik. Paradox módon a túlélő
csak akkor szabadulhat meg végleg az elkövetőtől, ha egyszer és mindenkorra lemond a kárpótlás
reményéről is. A gyász előrehaladtával a páciens előtt lassanként egy társadalmibb, általánosabb és
elvontabb kárpótlási folyamat bontakozik ki. Mindez lehetővé teszi, hogy jogos követeléseinek
anélkül szerezzen érvényt, hogy az elkövetőnek akár a legcsekélyebb mértékben is átengedje az
irányítást jelenlegi élete fölött. A 28 éves incesztustúlélö Lynn esete jól példázza, hogy a kárpótlási
fantázia miként okozhat törést a gyógyulási folyamatban:
- Angol közmondás: To err is humán. 10 forgive is divme. Tévedni emberi, megbocsátani istent
dolog.
A pszichoterápiát megelőzően Lynn-t már számos alkalommal kezelték öngyilkossági kísérletei,
könyörtelen öncsonkítása és anorexiája miatt. Miután a terápia során feltárták a párhuzamot
önpusztító viselkedése és a gyerekkori bántalmazás között, Lynn tünetei stabilizálódtak. Kétévnyi
folyamatos javulás után azonban Lynn szemlátomást „elakadt". Munkahelyen egyre többször
jelentett beteget, egymás után mondta le a találkozókat pszichológusánál, visszahúzódott barátaitól,
és néha egész nap ki sem kelt az ágyból.
A holtpont okának feltárásakor kiderült, hogy Lynn gyakorlatilag „sztrájkot folytat" az apja ellen.
Most, hogy már nem magát okolta az incesztus miatt, mélyen bántotta, hogy apját sosem vonták
felelősségre. Úgy érezte, állandó pszichiátriai sérültsége az egyetlen lehetőség, hogy apjával
megfizettesse bűneit. Arról fantáziált, hogy ha túl zavart lenne ahhoz, hogy dolgozni tudjon, akkor
apjának kellene gondoskodnia róla, és végül már sajnálná, amit tett.
A pszichológus megkérdezte, vajon Lynn hány évet akar még várni, hogy ez az álom valóra váljon.
Ekkor Lynn-ből kitört a zokogás. Hosszan siratta az elveszített időt, melyet azzal töltött, hogy
reménykedve várta apja beismerését. Gyásza során arra az elhatározásra jutott, hogy nem pazarol
több értékes időt egy ilyen kilátástalan küzdelemre, és megújult erővel kezdett foglalkozni
terápiájával, munkájával és társas életével.
A kárpótlási fantázia másik változata az, amikor a túlélő nem az elkövetőtől várja a kárpótlást,
hanem valós vagy szimbolikus kívülállóktól. Ez lehet a társadalom egésze vagy valamely konkrét
személy. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a követelés kizárólag anyagi természetű - mint például a
fenti esetben - , ám mindig van valamilyen fontos lelki összetevője is.
A pszichoterápia során a túlélő kárpótlási követelései a terapeutára is irányulhatnak - például
neheztelhet a terápiás szerződés keretei és a terápiával járó felelősség miatt, vagy különleges
engedményeket követelhet magának, ^követelések forrása az a meggyőződés, hogy a trauma okozta
sérülést csakis a terapeuta vagy egy hozzá hasonló mágikus hatalmú személy végtelen szereteté
teheti semmissé. A 36 éves, gyerekkorában súlyosan bántalmazott Olivia esete azt példázza, hogyan
vezethet a kárpótlási fantázia a testi érintés követeléséhez:
A pszichoterápia során Olivia rettenetes emlékeket kezdett feltárni. Azt mondta, képtelen az érzéseit
elviselni, ha nem ülhet a pszichológus ölébe, és az nem öleli át, mint egy gyereket. A pszichológus