Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

azt kellett megélnie, hogy művei lassan feledésbe merülnek, és elméleteit már senki sem veszi
figyelembe.
A hisztéria trauma-elméletének elutasítása Freud részéről idővel különös módon dogmatikussá vált
Az az ember, aki vizsgálódásai során a legmesszebbre jutott, és aki a legteljesebben felfogta az
azokból levonható következtetéseket, későbbi éveiben a legmerevebb tagadásba zárkózott. Ezzel
egyidejűleg nőpácienseit is megtagadta.
33
Noha kezelései során továbbra is páciensei szexuális életére helyezte a fö hangsúlyt, soha többé
nem volt hajlandó elismerni a nők által megélt tapasztalatok kizsákmányoló voltát.
Csökönyös makacssággal, amely mind bonyolultabb elméletek megalkotására késztette, továbbra is
kitartott amellett, hogy a nők csak elképzelik, és maguk is kívánják azokat az erőszakos szexuális
élményeket, amelyekről kezelésük során beszámolnak.
Ha belegondolunk, milyen hatalmas dilemmával került szembe Freud, talán érthető, miért rúgta fel
minden addigi eredményét. Ahhoz, hogy kitartson elmélete mellett, kénytelen lett volna elismerni a
nők és gyerekek szexuális elnyomásának valódi mélységeit. Egy efféle elméletnek csakis az akkor
még születőfélben lévő feminista mozgalom nyújthatott volna támaszt és elméleti hátteret; a
feminizmus ideológiája viszont egyértelműen fenyegette a Freud által oly nagyra tartott
patriarchális értékeket Egy Freud politikai nézeteivel és szakmai ambícióival bíró férfi számára
egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy egy ilyen mozgalommal lépjen szövetségre. Tiltakozása
odáig fajult, hogy idővel teljesen elhatárolta magát a nőktől és a pszichés trauma kutatásától, és az
emberi lélek fejlődésének olyan elméletét dolgozta ki, amelynek egyik alaptétele, hogy a nők
alacsonyabb rendűek és természetükből fakadóan hazugok.^39 A korabeli feminizmusellenes politikai
légkörben ez az elmélet hamar szárnyra is kapott és felvirágzott.
A korai kutatók közül csupán egyetlen egy volt, aki a hisztéria kutatását a logikus
végkövetkeztetésig vitte; ez pedig nem volt más, mint Breuer egykori páciense, Anna O. Miután
Breuer elhagyta, Anna éveken át betegeskedett. Aztán felépült. A néma hisztériás, a „beszélgető
kúra" kifejezés megalkotója a feminista mozgalomban megtalálta hangját és egészségét. Paul
Berthold álnéven németre fordította Mary Wollstonecraft A női jogok nyilatkozata című klasszikus
értekezését, és színdarabot írt a Nők jogai címen. Saját neve alatt Bertha Pappenheimből elismert
feminista szociális munkás, gondolkodó és szervezd lett. Hosszú és eredményekben gazdag életútja
során leányárvaházat igazgatott, feminista egyletet alapított zsidó nők számára, és egész Európát és
a Közel-Keletet beutazta, hogy a nők és gyerekek szexuális kizsákmányolása ellen érveljen.
Odaadása, energiája és elkötelezettsége legendás volt. Egy munkatársa szerint: „Egy vulkán ereje
élt ebben a nőben. [...] A nőket és gyerekeket érő erőszak elleni harc szinte testi fájdalom volt
számára.'^40 Halálakor Martin Buber filozófus így emlékezett meg róla: „Nemcsak csodáltam,
hanem szerettem is őt, és szeretni is fogom, amíg csak élek.
34
Vannak, akik a szellem emberei, mások a szenvedély emberei; bár mindkettő jóval ritkább, mint
hinnénk. Még ritkábbak azok, akik egyaránt a szellem és a szenvedély emberei. Ám mind közül a
szenvedélyes szellem a legritkább. Bertha Pappenheim ilyen nő volt. Adjátok tovább emlékét.
Tegyetek tanúságot amellett, hogy emléke tovább él."^41 Végrendeletében Bertha Pappenheim azt
kérte, hogy akik sírját meglátogatják, hagyjanak rajta egy követ „csöndes ígéretként [...], hogy
megingathatatlanul és bátorsággal [...] fogják szolgálni a nők ügyét és boldogulását'^42.