Alba azzal érvel, hogy
maga a népszámlálás "egy olyan gondolkodásmódba
zárkózik be, amely a 20. századból származik és ez
az elképzelés az, hogy az emberek csak
egyféleképpen léteznek, ha etnikai és faji
hovatartozásról van szó".Ennek van értelme:
1980 - ban a nem spanyolajkú fehérek tették ki az amerikai népesség mintegy 80
százalékát, a fennmaradó 20 százalékot a feketék, a spanyolajkúak, az ázsiai
amerikaiak és mások tették ki. Ők voltak a statisztikai kisebbség, és a demográfusok
ezt a kifejezést használták rájuk.
Ma a népszámlálás szerint a több rasszból álló amerikaiak a leggyorsabban
növekvő faji kategória, és az előrejelzések szerint 2020 és 2050 között megduplázódik
a csoport mérete.
Alba és mások szerint még ez a szám is drámaian alacsony.
„A vegyes fajú emberek "viszonylag képlékeny
identitással rendelkeznek" - mondta Alba."Gondolhatják magukat fehérnek, gondolhatják
magukat kisebbséginek, vagy gondolhatják magukat
vegyesnek."Gondoljunk csak egy olyan amerikaira, akinek három nagyszülője nem spanyolajkú fehér
ember, egy pedig fekete, spanyolajkú vagy ázsiai. Az egyszerű matematika azt sugallja,
hogy ezt a személyt fehérnek címkézzük. De a régóta fennálló amerikai hagyományok talán
a "kisebbségi" identitásnak kedveznek.
A vegyes fajú amerikaiak kisebbségként való megjelölésének gyakorlata az 1600-as évekre
és a rasszista "egy csepp" szabályra nyúlik vissza, amely szerint bármely fekete
felmenőkkel rendelkező személyt feketének kell tekinteni.
A tudósok szerint a nemzet még 2008-ban is faji reduktivizmust folytatott, amikor Amerika
szemrebbenés nélkül feketeként azonosította új, vegyes fajú elnökét.
A demográfusok más furcsaságokra is rámutatnak azzal kapcsolatban, ahogyan a
népszámlálás a faji hovatartozást kezeli:
- a hivatal a közel-keleti vagy észak-afrikai származású embereket fehérnek
számolja, noha sokan közülük nem tekintik magukat fehérnek. - A közeli Afganisztánból és Pakisztánból származó amerikaiakat eközben
ázsiaiaknak nevezik.