Quim Monzó - Guadalajara

hogy az elsőnek nem is emlékszik pontosan a cselekményére, csak néhány
szereplőre, azokra is csak homályosan. Dereng neki, hogy egy íróról szólt a
történet, aki ír egy regényt, ami sikeres lesz, és ezért felajánlják neki, hogy
írjon egy másodikat a következő évben, aztán egy harmadikat a rá
következő évben. Amikor újraolvassa a könyvet, megrémül. A cselekmény
és a szereplők is kísérteesen emlékeztetnek az életének konkrét
szereplőire és történéseire, amelyek hónapokkal vagy évekkel a könyv
megjelenése után estek meg vele. Tizenhat év távlatából is tökéletesen
emlékszik arra a mellékszereplőre, akibe a főszereplő felesége
beleszerete. Nem sokkal az első regényének megjelenése után megismert
valakit, aki pontosan ugyanolyan volt, mint az a szereplő, a nő pedig, aki
beleszerete, nem volt más, mint a saját felesége. Aztán o volt az, ahogy
a főszereplő harcolni volt kénytelen a környezetével, amit pontosan úgy írt
le, ahogy ő élte meg a környezetével való küzdelmét az első regény sikere
után.
Kíváncsian elolvassa a többi regényét is, egyiket a másik után, olyan
sorrendben, ahogy megírta őket, és ahogy megjelentek. A helyzet ezekkel is
ugyanaz. Felismeri az embereket, érzéseket, örömöket, csalódásokat,
amelyeket mind előre megírt. Látja a teljes életét, ahogy regényről
regényre megjósolta. Mindent megírt előre, a történéseket, a
körülményeket, a nőket, a drámákat, az örömöket. A Zöld
sztyeppe szereplőjének mindenhatósága előre megjósolta az ő
mindenhatóságát, amelyet íróként megélt. A Tiszta ázo
föld főszereplőjének szorongása azt a szorongást jelezte, amit ő érze nem
sokkal később. A nap minden tüze című regény zenészének csalódása
ugyanaz a csalódás volt, ami pár hónappal később őt is utolérte. De voltak
konkrét emberek is, akiket felismert. A Csikók a legelőn című regényből a
nő, Lluisa, akit azon a napon ismert meg, amikor a könyv bemutatója volt.
Teresa tökéletes másának jellemzése pedig benne van A lélek- ben, holo
amikor azt a regényt írta, még nem is ismerte. Szisztemakusan előre láa
és megírta azokat a dolgokat, amelyek hónapokkal később megtörténtek
vele.
Amikor az utolsó könyvéhez ér, ahhoz, amelyik pár napja jelent meg,
hirtelen megijed, amikor eszébe jut, hogy a főszereplő meghal benne.
Leteszi a könyvet az íróasztalára, a konyhába megy, elővesz egy konzervet,
kiön egy tányérba, a tányért beteszi a mikróba. Ebből a könyvből még