A CENTRIPETÁLIS ERŐ

A férfi már kora reggel óta hiába próbál kijutni a lakásból: akárhányszor
kinyitja az ajtót, ugyanaz történik; nem a lépcsőházban találja magát,
hanem az előszobában, amelynek az ajtaját az imént csukta be. Már
többtucatnyiszor megpróbálta, de most újra nekiveselkedik: kinyitja az
ajtót, kint sötét van, tesz két lépést előre, tapogatózik a falon, a
villanykapcsolót keresi a li melle. Nem találja. Kitapogatja azonban az
előszobafogast, valamint alaa az esernyőtartót, vagyis ismét az
előszobában van, ahonnan épp most lépe ki. Kinyújtja a kezét, abba az
irányba, ahol az előszobai villanykapcsoló van, meg is találja, felkapcsolja a
villanyt, és látja, hogy megint ugyano van, az előszobában, háal a
bejára ajtónak. Kinyitja, kinéz. Sűrű sötét van odakint, csak alulról
szűrődik ki némi világosság, éppen az ő előszobájából, a nyito ajtón
keresztül. Ahhoz azonban nincs elég fény, hogy lássa, a küszöbön túl o
van-e az ilyen régi épületekre jellemző tágas lépcsőház, ami mindig is o
volt. Megpróbálhatna újra kijutni, de felesleges volna tovább próbálkozni.
Kora reggel óta mást se csinál, csak próbál kijutni újra és újra, de hiába.
Végül becsukja az ajtót, rázárja kulccsal.
Az ebédlőbe megy, kinéz az ablakon. Néhányan felfelé, néhányan pedig
lefelé haladnak az utcán. Próbál higgadt maradni. Ki kell jutnia, bármi áron.
A telefonhoz megy, felhívja egy barátnőjét. Nem ismeri túl régóta a lányt,
egyelőre nem sikerült közelebb kerülni hozzá, amit eléggé sajnál. Vajon
miért nem sikerült? Túl félénk? Vagy még nem jö el a megfelelő pillanat?
Az jut eszébe, hogy talán amia kér éppen tőle ilyen szívességet, hogy
jöjjön oda azonnal, mert még nem kerültek közelebb egymáshoz. A lány
megkérdezi, miért kell odamennie. Ő igyekszik komolyságot erőltetni
magára, és anélkül, hogy elmondaná, pontosan mi is történt (tart tőle,
hogy ha elmondaná, a lány nem hinne neki, vagy azt hinné, megőrült, és
nem menne oda), azt mondja, különös dolog történt (nem vészes, de
nagyon különös), annyira különös, hogy ha így telefonon elmondaná,
úgysem hinné el, vagy azt hinné, megőrült, de mindenesetre szüksége van