csak hároméves? Mi lesz a gyerekből, aki még csak éppen most kezd élni?
Ahogy telnek-múlnak az évek, az élet elrohaszt mindent, a várakozásoknak
csak elenyésző része teljesül, és még ahhoz is szerencse kell. A könyvekkel
ugyanez a helyzet. Mivel a szenvedélyes olvasó nem tudja megállítani az
életet, hacsak nem dönt úgy, hogy véget vet neki, csak a könyvek
maradnak: a könyvekben igenis meg tudja állítani az időt, és méghozzá a
legcsodálatosabb pillanatban, amikor a lehetőségek száma még végtelen.
Ezért nem fejez be soha egyetlen könyvet sem. Mindig csak az elejét
olvassa el, az első pár oldalt legfeljebb. Amikor a lehetőségek száma
csökkenni kezd, amikor a cselekmény ágai már beláthatóak, és a könyv
untatni kezdi, akkor egyszerűen becsukja, és visszahelyezi a polcra, a szerző
vezetékneve szerin ábécérendbe.
A csalódás bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Az első bekezdésnél, a
- vagy akár az utolsó elő oldalon is. Egyetlenegyszer fordult vele elő,
hogy eljuto egy könyv utolsó oldaláig. Amikor az utolsó bekezdéshez ért
(rövid bekezdés volt, körülbelül az oldal egyharmadát foglalha a el), és
még mindig nem következe be a csalódás, elfogta a félelem. És ha ennek
a könyvnek még a legutolsó sora sem ábrándítja ki? Bár ez egészen
valószínűtlen volt, biztos volt benne, hogy a csalódásnak be kell
következnie, mint ahogy mindig bekövetkezik, ha máskor nem, legkésőbb
az utolsó szónál. És ha mégsem? Biztos, ami biztos, öt sorral a vége elő
abbahagyta az olvasást. Becsukta a könyvet, felte e a polcra, majd
sóhajto egy nagyot. Ez az elhatározás lehetővé teszi számára, hogy
továbbra is arról álmodozzon, előbb-utóbb (váratlanul, amikor végül majd
elszánja magát) talán elég bátor lesz ahhoz, hogy ne halogassa tovább a
végső döntést.