Guido Tonelli - Idő

Egyetemen gyenge mérésekkel végzett egy meglepő
eredményeket hozó kísérletet. Egy egyszerű szupravezető
áramkört használtak, amely az abszolút nulla fokhoz közeli
hőmérsékletre lehűtve úgy viselkedik, mint egy mesterséges
atom. Közelebbről: az eszköznek két energiaszintje van (ezek
megfelelnek 1-nek és 0-nak), a kettő között pedig végtelen
számú, a kvantumállapotok szuperpozíciójában lévő
kombináció lehetséges.
A gyenge mérés elvégzéséhez a kutatók kölcsönhatást
kezdeményeztek az eszköz és korlátozott mennyiségű, alacsony
energiájú foton között; utóbbiak nem képesek a két szint közötti
átmenetet létrehozni, így nem kényszerítik a rendszert arra,
hogy egyetlen állapotba kerülve összeomoljon. A rendszert így
nem zavarja meg semmi, de marginális az az információ is,
amelyet a fotonok az állapotával kapcsolatban hordoznak. Ezt
elemezve mindössze annyi állapítható meg, hogy a rendszer 50-
50 százalékos valószínűséggel van a két állapot valamelyikében.
Ezután elvégzik az „erős” mérést (strong measurement) is,
vagyis a rendszert kölcsönhatásba hozzák olyan fotonokkal,
amelyek épp megfelelő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy a
két kvantumállapot közötti átmenetet előidézzék. A rendszer
megsemmisíti a szuperpozíciót, és beleragad egy jól
meghatározott állapotba, csakhogy ennek a mérésnek az
eredménye elérhetetlen, így rejtve marad maguk a kísérletet
végzők számára is. Az erős mérés elvégzése után újabb gyenge
mérések következnek, végül pedig kiértékelik az erős mérés
előtt és után végzett gyenge méréseket. Az eredmény