7.
A VÉGTELEN KIS MÉRETEK IDEJE
Az Olümposz meglehetősen érdektelen hegy. Igaz, a
legmagasabb egész Görögországban, de ha nem létezne az a
mítosz, amely szerint itt élt a legfőbb istenek csoportja, nem is
igen vennénk róla tudomást. Mítikasz (ógörögül Mütikasz) nevű
csúcsa megközelíti a háromezer métert, és gyakran felhőkbe
burkolózik. Ez tette különlegessé az ókori emberek szemében,
akik fő isteneiket a hegy tetején helyezték el (hasonlóképpen a
múzsák lakhelye a Helikón hegységben volt, Pan isten háza
Árkádiában, a Mainalosz hegység lejtőinél állt, Apollón szent
hegye pedig a Parnasszosz volt). Egyes feltételezések szerint a
Homérosz előtti időkben az Olümposz csúcsa körül sarkifény-
jelenségek alakultak ki; a mozgó, színes fények káprázata a
gigászok közötti csata fegyvercsörömpölését idézte fel az
emberekben. A mítosz szerint itt magasodott Zeusz főistennek,
a villámok urának trónusa. Egytucatnyi természetfeletti lény
lakta ezt a helyet, akik örökkévalóságra voltak ítélve,
halhatatlanságukat pedig táplálékuk, az ambrózia biztosította.
Az istenek felülről követték az emberek sorsát, de csak ritkán
„olümposzi” távolságtartással: a legtöbbször maguk is részt
vettek a halandók ügyes-bajos dolgaiban, hogy osztozzanak
azok legnemesebb, de akár legszánalmasabb vonásaiban is.