Guido Tonelli - Idő

makroszkopikus világ sorsának eldöntésében, beleértve
mindent, bennünket, emberi lényeket is.
A kiindulópont az a megállapítás, hogy világunkat csak a
véletlen és a fizika törvényei uralják, és éppen ez a félelmetes
párosítás teszi lehetővé a legtökéletesebb demokrácia
megteremtését.
Tegyük fel, otthon vagyunk barátaink társaságában, és épp
befejeztük a vacsorát. Javában folyik a társalgás, és a csészék
már az asztalon állnak, miközben a konyhában készül a kávé. A
mindennapi tárgyak valamennyi alkotóelemének állapota a
fizika törvényeinek engedelmeskedve kell hogy alakuljon. A
kávéscsésze számtalan atomjának mindegyikét más, hozzájuk
kapcsolódó atomok veszik körül, ki vannak téve a Föld
gravitációs erejének, és kölcsönhatásba lépnek az asztal – amely
súlyával össze is nyomhatná őket – atomjaival. Minden atom
mechanikus rezgőmozgásokat végez, meglehetősen összetett
elektromágneses mezőkbe merül, és némi maradék erős
erőhatás által összetartott protonokból és neutronokból álló
atommagokkal rendelkezik. Ami pedig a protonokat és a
neutronokat illeti, tartalmaznak kvarkokat és gluonokat; ezek
dinamikája is nagyon bonyolult.
Szerencsére a természet szigorú hierarchikus struktúra
szerint szerveződik: a kvarkok lényegtelenek, ha a fehérjék
háromdimenziós szerkezetét akarjuk megérteni, az atomok
pedig csak elterelik a figyelmünket, ha azt kell kiszámítanunk,
milyen gyorsan kell átkelnünk az úttesten, hogy ne gázoljanak
el bennünket az autók. Magyarán, akkor is fontos információkat