Guido Tonelli - Idő

Khronosz rabszolgavilágában a születés, az élet és a halál
elkerülhetetlen egymásutánjával a változás, az alakulás
győzedelmeskedik. Az idő nélküli világban az örök
mozdulatlanság az úr, ott, ahol a Lét van, de nem létezik, nem
változik. Az örökkévalóság az idő tagadása, és kétséget ébreszt,
hogy az idő csak ámítás, álom, amelyből bármely pillanatban
felébredhetünk. Az idő folyása leértékelődik, puszta képzetté
válik, bármikor megszakítható.
Az idő megállításához fordulhatunk Jahvéhoz, a
tetragrammaton, a négy betű (JHVH) istenéhez, miképpen
Józsué is teszi a bibliai történetben. Miután Kánaán földjének öt
gonosz királya megtámadta a gibeonitákat, hírnököt küldtek
hozzá, hogy segítséget kérjenek tőle. Józsué és harcosai egész
éjjel meneteltek, de mire elérték a csatateret, a nap már
lemenőben volt. Az ellenséges katonák eliszkoltak, a sötétség
pedig hamar leszállt, így az éj leple alatt sokan
megmenekülhetnek. Józsué Istenhez fohászkodik – akinek a
nevét nem szabad kimondania –, hogy segítse őt bosszújának
végrehajtásában. És ekkor megáll az idő. Miközben a Nap
továbbra is fenn ragyog az égbolton, és a Hold is mozdulatlanul
áll, Izrael fiai Isten oltalma alatt szörnyű büntetésként
lemészárolják az ellenséget.
Több ezer évvel később a jelenet megismétlődött, megint
csak drámai kontextusban. Egy zsidó fiatalember kéri Istent,
hogy állítsa meg az időt, most azonban a szándék sokkal
nemesebb. A hős ezúttal Jaromír Hladík cseh drámaíró, aki