Guido Tonelli - Idő

a feltevések birodalmában milyen gyorsan változnak a dolgok.
Néhány újabb munkájában radikálisan megváltoztatja a
nézőpontját, és az elmélet egy új változatát javasolja: ebben az
idő ismét alapvető változó lesz, míg a tér válik csalóka látszattá.
Smolin az entanglement et, azaz a kvantumos összefonódást
tekinti kiindulópontnak, azt a folyamatot, amely korrelációban
lévő anyagi állapotokat kapcsol össze. Ez egyike a
kvantumfizika számos érthetetlen jelenségének. Erre a
jelenségre – bár kísérletileg már, mondhatni, végtelen sokszor
igazolták – még mindig nem tudunk magyarázatot adni. Amikor
egy gyorsítóban egy részecske-antirészecske pár keletkezik, a
rendszer összesített tulajdonságai ismertek, de a részecskék
egyedi jellemzői mindaddig meghatározatlanok maradnak,
amíg nem történik mérés. A kvantummechanika szerint a két
részecske repülés közben rezeg. Miután szétválnak,
elindulhatnak akár ellentétes irányba is, átmehetnek minden
lehetséges állapoton, és az egyik folyamatosan átalakulhat a
másikba. Ez a teljes szabadság azonban abban a pillanatban
megszűnik, amint az egyikük kölcsönhatásba lép egy
detektorral. A mérés nyomán egy jól definiált állapotba, tegyük
fel, antirészecskévé omlik össze. Ezen a ponton biztosak
lehetünk abban, hogy társa – talán kilométerekkel arrébb – már
nem szabad: attól a pillanattól kezdve részecskeként kell
viselkednie.
Minden jel szerint a kvantumos összefonódás késedelem
nélküli változást idéz elő a távolban, de halvány
segédfogalmunk sincs arról, hogyan képes az információ