Guido Tonelli - Idő

szavak ellenére az ebéd szürreális hangulatban folytatódik.
Valami azonban eltörik, és lassan minden a katasztrófa felé
sodródik.
Elsőként Sigmund Freud értette meg, hogy egy traumatikus
élmény éveken át befészkelheti magát az emberi lélek
legsötétebb bugyraiba, és felemészthet minden életenergiát. A
tudatalatti legmélyén eltemetve egy felkavaró esemény
fájdalma hirtelen újra felszakadhat, és pusztító
következményekkel járhat. Pszichés időkben a múlt kígyóként
tekeredhet rá a jelenre, és olykor mérget fecskendezve belé,
könyörtelenül megmarja.
Ugyanakkor egyáltalán nem egyszerű a jövőhöz való
viszonyunk sem. Jövőnk korántsem csak a szerzett
tapasztalatokból, valamint a velünk majd megtörténő
eseményekből áll. Bizonyos értelemben elkísér bennünket
mindennapjainkban; az elképzelt vagy rettegett jövővel
folytatott dialógus meghatározza jelenünket. Elvárásaink,
álmaink vagy a bennünk lappangó, megvallhatatlan félelmek
összefonódnak mindennapi tapasztalatainkkal; az így létrejövő
amalgám pedig, az általunk szerzett tapasztalatokkal
gazdagodva, koherens jövőképként szerveződik újjá.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a jelenben velünk
történő események mindig befolyásolják, néha pedig meg is
határozzák a jövőnket. Ennek azonban gyakran épp az
ellenkezője igaz, például akkor, amikor olyan váratlan esemény
történik, ami látszólag meghiúsítja a jövővel kapcsolatos
terveinket. Néha utólag jövünk csak rá, hogy az a múltbeli,