- Valójában úgy tűnik, hogy a hasonló hatalmak közötti nagy katonai konfliktus
jellemzői pontosan ugyanazok lesznek, mint a történelem során eddig
bármikor.
Az elmúlt évtizedekben nagy figyelmet fordítottak a konfliktusok virtuális dimenziójára
és az információs környezetben való győzelemre.
- Ez továbbra is fontos dimenziója a katonai konfrontációnak, de nem döntő tényezője.
Pszichológiai konfrontáció már az ókori Görögországban és az ókori Kínában is
létezett. Az ellenség terveinek megzavarása, a társadalom dezorganizációja, a
bizalmatlanság elvetése - mindez továbbra is a háború egyik fő célja.
Összefoglalva, egy olyan képet kapunk, amelyben a fegyveres konfliktuson keresztüli döntő
stratégiai győzelem ugyanolyan mennyiségű anyagi erőforrás felhasználását jelenti, mint
amilyenre a történelem során mindig is szükség volt egy ilyen sikerhez.
A vezető német tábornokok már a második világháborús Barbarossa-hadjárat
kezdetén felismerték, hogy az stratégiai vereség volt, mert a háború fő céljait nem
sikerült azonnal elérni.
Nehéz lenne teljes mozgósítást elérni
A fogyasztói társadalom által befolyásolt modern társadalom nehezen mozgósítható,
és ez a legtöbb kormány számára problémát is jelent.
A mozgósítás a mai politikai és nemzetközi környezetben minden állam számára komoly
kihívást jelent és nyitott kérdés, hogy az Ukrajnát legaktívabban támogató országok - az
Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Litvánia és Lengyelország - hogyan reagálnának
erre.
Láthatjuk, hogy milyen nehézségekbe ütközik a sorozás Ukrajnában, amelynek társadalmát
most nagyszabású propagandakampánynak vetik alá.
Valószínűleg az az állam a legellenállóbb, amelyik megengedheti magának a
mozgósítást, miközben fenntartja a belső stabilitást és a gazdasági növekedés
feltételeit.
A globalizáció azonban nem tűnt el és a világ továbbra is kapukon keresztül kapcsolódik -
még az ellenfelek is összekapcsolódnak.
Az ellenség feletti stratégiai győzelem katonai eszközökkel való elérésének lehetetlensége, a
világ összekapcsoltsága és a fegyveres konfliktus mint a ‘nagystratégia’ egyik eszközének
állandósulása az örökös közvetett hadviselés korszakába vezet bennünket.
Más szóval, nem egy eszkatologikus, manicheus szembenállás fekete és fehér között, mint a
második világháborúban, hanem a szereplők állandó egyensúlyának helyreállítása.