Ahonnan én nézem a dolgokat, a prédák sorsa már megpecsételődött: itt állnak a pokol
tornácán éjfél előtt egy perccel, és megdöbbenve néznek le a feneketlen mélységbe,
ahonnan nincs visszaút... Még most sem értik, hogy rászedtük őket. Még mindig biztosak
benne, hogy nincs "összeesküvés" és senki sem akar rosszat nekik. S ha esetleg mégis,
akkor majd valaki más megmenti őket... Jöttek, láttak, buktak. Szolgaföldben nyughatnak.
Ilyen ez az élet. A farkasok foga csattog, a bárányok hallgatnak... de a hallgatás
beleegyezés. Így mi szabadon végezhetjük kőműves munkánk utolsó simításait a hatalmas
koncentrációs táborunkon, aminek a neve: Föld.
Írta: H. Leo
Szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
A cikk egyidejűleg megjelent a VilagHelyzete.com blogon is.