A birkák száma 1783-ban Nagycenken 400, Kiscenken 600 db. Hamarosan
átvettek a kövesdi árendástól 540 db-ot. Szluha gróftól (1791) 300, az Erdődyma-
jorból (1792) 220 db-ot. 1803-ban a két községben 2027 birkája volt az uraságnak.
A birkák tejével kapcsolatban a gróf úgy rendelkezett, hogy minden tiszt maga
kössön szerződést a sajtcsináló olaszokkal.
Még néhány szó az urasági udvar sertés,- és baromfi tartásáról.
A földesúr részére hizlalt kövér sertéseket az árendás mészáros tartozott in-
gyen levágni. Jelentős bevételük származott a jobbágyság sertéseinek erdei mak-
koltatásáért. Egy 1807. évi bizonylat szerint^137 a „makkra kibérelt sörtvések száma
Nagy Czenkről 30 db, Kis Czenkről 15 db, az urasági alkalmazottaktól 5 db. Fizetnek
összesen 700 Rhenes (rajnai) forintokat.”
A 18. században a kiscenki ispánlakás mögött egy halastó terült el. Széchényi
Ferenc ún. szárnyas majort telepített melléje.^138 Gondozójuk a „szárnyas majorné”,
aki lúdjait és récéit mindennap a tóra ki- és hazahajtja.
Ezen kívül volt még az ún. cifra majorság. Itt ezüstfácánokat, tengeri récéket,
török ludakat, pávákat, fehér pulykákat, olasz tyúkokat és galambokat tartottak.
Majorné gondozta teknősbéka-tavat is. Méhészetet is tulajdonolt a gróf, ugyanis
a bérlistákon a „méhek gondviselője” fogalom is szerepelt.
Ferenc az uradalmi tisztek képzésével is törődött.^139 1804-ben pl. 6 diákot
alkalmazott a cenki ispánságban. Őket gyakorlatilag képeztette tisztjeivel. Uradalmi
lopások ez időben is előfordultak. 1806-ban pl. „a cséplők tolvajsága tapasztaltatott,
ezért a nékik esendő rész lefoglaltatott”.
Végül nézzük meg, milyen jövedelmei voltak Széchényi Ferencnek a földesúri
jogokból eredően.
1794-ben Neumann András kocsmárossal kötött 6 évre szerződést,^140 amely
szerint a Soproni utcai kocsmaházon kívül kap 7 ½ hold földet, 6 kasza rétet és 400
juhtartást. Évi bérletként 1150 frt-ot fizet.
1807-ben nyílt a mai kisvendéglő helyén a „vendégfogadó” a Soproni utcai
helyett. Ekkor került ténylegesen Ferenc gróf kezére ez a Szluha-féle kúria.
Schmidbauer vendéglős árendája itt 1600 frt-ra emelkedett.
Kiscenken 1789-ben Fleischhacker Mihály a vendégfogadós. Az ekkor már
düledező épület helyébe Ferenc gróf 1808-ban építtette téglából a közelmúltban
lebontott útmenti kocsmaházat.
A korcsmáltatási jogok közé tartozott a sörfőzés is. Mindkét kocsmában mértek
a bor mellett sört, amit a kocsmárosok házilag maguk főztek. 1788-ból ismeretes
a „sörfőző ház” megjelölés, 1810 körül a vámház egyben a sörfőző ház is,
ahol Schmidbauer készítette az italt.
A húsmérési jogot 1793-tól Stogl Pál mészáros bírta a gróftól. A 40 évre
kötött szerződésben^141 ezt írták: „Adaték néki az uraság háza, minden hozzá
tartozandó épületekkel és mészárszékkel együtt, árendában. Tartozik ingyen
levágni az uraság kövér sörtvéseit, selejtes marháit és kiárulni. Kap továbbá
félhelyes jobbágyföldet. Bérlete évi 1000 frt.”s ez a takarmánytermesztés kifejlesztése mellett az állattenyésztés gyarapodását
is meghozta. Zöld ugar már csak 12% volt.^131
Az uradalmi gazdálkodás „modern” eszközei is megjelentek Cenken
az 1800-as években. Elsőként 1801-ben a cséplőgép.^132 A gróf Pesten bírói állásban
lévén, leküldte mechanika tanárát Cenkre, és a cenki valamint marcali tiszttar-
tó segédkezése mellett a Pestről hozott két cséplőgépet felállították, amelyeket
Németh tanár útmutatása mellett készítettek. Ferenc gróf megírta Pap Ferenc
jószágigazgatójának, ha a gép megfelel, többet is készíttet, megfelelő fákat
kerestessen hozzá. Hogyan vált be, nem tudni, de egy Lilien-féle machinról rosz-
sz volt a vélemény. Az 1802. évi számadói beszámolóból megtudjuk, hogy a „tsép-
lő machina” mellett a munkások alig keresnek. A munkások cséplésre fordított
idejét nem lehet többre tenni fél esztendőnél, mert a „masin minden untalan töre-
dezik, és sok időbe kerül a reparációja.” Emellett a munkások kedvüket vesztik, mert
ha egész esztendőben csépelhetnének, több lenne a 24 cséplőmunkás keresete.
Egyébként 1802-ben a mosoni gyárból is hoztak egy új cséplőmasinát.
Ez évtől az uraság külön 8 db „machinalovat” is tartott.
Ferenc gróf idején ismét csökkent a szőlőterület. Az írások szerint a Felsőhegyi
szőlők már korábban pusztulásra ítéltettek, részben „kivágattak és szántóföldekké
lettek.” A Közép-hegyen 1783-ban még volt 29 ½ hold. Ferenc gróf ezeket is kiírtatta
és önkényesen elcserélte az Agg-hegyen fekvő urasági szőlőterülettel.
Az urasági szőlő az Agg-hegyen 8 tábla. Területe 9 hold, melyet 8 vincel-
lér kezelt. A korabeli megjegyzések szerint Cenken igen jó bor terem. 1803-ban
csak a hegyvám és dézsma kitett 102 hordót. Még 1792-ben Bécsből rendelte el,
hogy 12 akó ürmöst csináltassanak, és ebből Bécsbe szállítsanak 6 akót. A bé-
csi minisztereket éveken át a cenki uradalom látta e1 e jó itallal.^133 A bort eleinte
a hidegségi, később a bózi pincébe szállították. 1811-12-ben építtette a gróf Bózon
a ma is meglévő hatalmas pincét 40 ezer frt-ért. Érdekes, hogy a kiscenki kastély
pincéjében is voltak Bécsből hozatott borok.^134 A felhasználók között a megye urai
is gyakran szerepelnek.
Az állattenyésztés Ferenc gróf idején válik jelentőssé. 1793-ban már 30 fejős
tehénről ír egyik levelében. 1794-ben a nagycenki majorba visszaállítja a 70-es
években megszűnt „svájcériát”. Ekkor érkezett meg az „értő” svájceros, Endl Ferenc.
1800-ban már 36 svájcer tehenet, 20 ökröt és 34 egyéb gulyabéli marhát gondoz-
nak. A 18. század végén a szívós, de kis tej,-és húshozamú magyar szarvasmarhák
helyett a svájci eredetű szimentáli fajta meghonosítása mutatta az előrelépést.^135
Ferenc gróf elől járt e téren. Kiscenken 1796-ban új istállót építtet, Nagycenken
pedig szekérszínt és borjúistállót.
A lovak száma is egyre nőtt. 1803-ban 24 urasági lovat tartottak, továbbá 8 ma-
sinalovat, Sopronban pedig 12 postalovat.
Széchényi Ferenc a szomszéd birtokosok juhainak megvásárlásával felfejlesz-
tette a juhászatot. Az első években ő is kiárendálta [haszonbérbe adta], mint elő-
dei. Az árendás juhászok gyakran kértek árendacsökkentést, mivelhogy szerintük
a juhnak semmi ára nincsen és a bevételük csak a bojtárok tartására elegendő.
Viszont a 19. század első felében a juhtenyésztés a mezőgazdaság legjövedelme-
zőbb ágává fejlődik.^136