„Ezek régente szőlők voltak, de utóbb kivágattak, szántóföldekké lettek.”
Egy ideig árendások birtokolták, majd Széchényi Ferenc felvásárolta őket.7. A jobbágyok birtokviszonyai és úrbéri kötelezettségeik
A SZÉCHÉNYIEK FÖLDESURASÁGA IDEJÉN
a.) A jobbágyok rétegződése, zselléresedése. ErdőirtásElöljáróban tudni kell, hogy minden földnek tulajdonjoga a földesurat illette.
A jobbágy a használt földekért munkát végzett (robot), és a termésből dézsmát
fizetett.
A jobbágyi földterület nagyságának mértéke az egész telek (egészhely, sessió),
amely Nagycenk községben 16 kishold (egyenként 1200 -öles) szántóból és
6 kasza (1000 -öles) rétből állt.
A Széchényi György címnél közölt táblázat azt mutatja., hogy a községben
egészhelyes nem, félhelyes is csak 2 volt. Negyedes jobbágy 35, nyolcados 2,
harmincketted telkes pedig 46 fő. 1728-ban a jobbágyok használatában mindössze
390 hold szántó és 12 kaszás rét állt.
Az ezidőben megindult népszaporodás és beköltözés folytán a telkek feldara-
bolásának nem lehetett gátat vetni. A gazdák túlnyomó része (46 fő) félholdnyi
szántóval rendelkezett csak, tehát 1/32 telekből volt kénytelen megélni. Ha eh-
hez hozzávesszük, hogy majdnem ennyi zsellér (41) is élt a községben, akkor nem
túlzás azt állítani, hogy a 18. század közepén Nagycenk lakosságának ¾ része
szegény, ágrólszakadt.
A fenti állítás még hihetőbbé válik, ha meggondoljuk, hogy abban az időben
a trágyázás még nem vált általános szokássá, ezért a határt „háromnyomásos”
rendszerben művelték. Az első nyomásba (területrészbe) őszit (búzát, rozsot), a má-
sodikba tavaszit (árpát, zabot) vetettek. A föld (kisebb) harmadrészét ugaron hagyták.
A jobbágyok között más különbséget is találunk. Egy 1728. évi névjegyzék
szerint a 85 jobbágy közül 64 örökös kötöttségű volt, csak 21 költözhetett szabadon.
Mindkét községben tehát vegyes kötöttségű jobbágyok éltek. Azt is megállapíthat-
juk, hogy a szabad költözködésűek nevével ma már alig találkozunk. Ők könnyeb-
ben otthagyhatták az uraságot, mint az örökös, helyhez kötöttek.
A jobbágyosztály - a szegényedés folytán - további rétegekre bomlott. Amikor
már kevés, vagy semmi úrbéri földje nem volt, zselléresedett. A zsellérek helyföl-
det nem, esetleg csak némi rétet, szőlőt, gyümölcsöst és irtásföldet birtokolhattak.
Egy példa: Brummer József féltelkes jobbágy nagyon eladósodott.
A tisztiszék azt ajánlotta neki, hogy cserélje el a féltelket zsellérséggel, tehát
olyan zsellérrel, aki a félhelyért kifizeti az adósságait.^194 Viszont akadt olyan,
aki a fél telek feléért is hajlandó volt az adósság kifizetésére. A tisztiszék hozzájá-
rulását kéri, s levele végén ezt írja:
„Legméllebb alázatossággal esedezem, mint Isten után legkegyesebb atyám-
nál és jótevőmnél, hogy ha méltóztatna helyben hagyni ezen cserénket, hogy
neveletlen kisded gyermekimmel megélhetnék én is a többi jobbágyai közt.Veteményes kiskert, 300 db birka.”
Földjei: 225 mérős szántó, 29 kaszás rét, 197 kapás szőlő. Egy jobbágya van
(félhelyes) és 4 zsellér. A földek 25 helyen fekszenek.
A Belesits-családBelesits Mihály neve 1673-ban szerepel az egyházi anyakönyvben, de csak
1676-ban iktatták be a Lipót király által adományozott nagycenki negyedhely
birtokába. Házuk a mai Vám u. 5-7. sz. alatt található, melyen ennek előtte egy ház
és 2 puszta hely volt. Két év múltán Belesits már Széchényi György érsek felsővi-
déki tiszttartója lett. A század végén fia, János, 1762-ben pedig László főhadnagy
a birtokos. 1795-től Milkovits Lajos táblabíró, mint részörökös kezelte a birtokot.
1815-ben ez is Széchényi Ferenc kezére került a kúriával együtt.
A birtok leírása^190 ; „A curiális fundus felső szomszédja gr. Széchényi uraság
vendégfogadója, alsó szomszédja Sobor József urasági jobbágy. Egy kőépület van.
Alsó szélről egy tágas szoba, pintze, folyosó. Zsindeles födele avét és lukacsos. Utca
felöl a nyugati szélen a juhász lakása, szoba, konyha, zsindeles, rozzant állapotban.
Présház, lóistálló 2 lóhoz és ököristálló, félszer, cséplőpajta, dűlőfélben lévő
birkaól. 235 juhok, 6 db vonyós ökrök, 2 lovak, 3 vasas szekerek, 5 eke, 1 borona.”
Földek: 87 hold szántó, 22 hold rét, 40 kapás szőlő. Erdő egy egész hely.
Három béres és egy kocsis, 1-1 holddal.
Más nemesi családokA Nádasdyak idején megismert Lőrinczfalvai-család helyét a Bácsmegyeri-
család^191 (István, György, majd Györgyné) foglalta el 1640-1740 között. A major
az ún. vámsarokban, a kúria pedig a mai Soproni u. 2. sz. alatt volt. A major udva-
rán lakott két zsellérjük. A határban 228 p. m. földet bírtak, amiről sem dézsmát,
sem cenzust nem fizettek. A 32 kapa szőlőről hegyvámot, dézsmát nem adtak.
A birtokot az özvegy hosszú időre az Eszterházyaknak adta oda bérletbe.
A Teveliekről a Nádasdyak idején is írtunk. 1728-tól már mint „örökösök”
szerepeltek a földesurak között másfél telekkel, 2 jobbággyal és 4 zsellérrel.
1767-től nem szerepel a család.
Nemes Horváth István neve is korábbról ismert. A század végén Széchényi
György korcsmáltatója lett (1698). Az írások szerint a saját házánál is mért bort
meg sört.^192
A Horváth-család helyét - kihalásuk után - Regenhardt János (majd
az özvegy és utódok) birtokolta 1725-1742 között. 190 p. m. irtásföldön gazdálkodott,
zömmel bérletes földön. 1740-ben kocsmáros és egyben vámos is.
A Palásthy-család (Gáspár, majd fiai: Ádám és József 1709-1740) 49. p. m.
irtásfölddel és 14 kapa szabad szőlővel rendelkezett a mai Vám utcában.
Több elmenekült jobbágy földjét is bérelte.
Kisebb külső urasági birtokok ezidőben;^193 Gr. Festetich keszthelyi uraságnak
5 ¼ hold, gr. Viczaynak 1 hold, a szentgyörgyi Horváth-családnak 1 hold.