Keszei_Istvan_Nagycenk_multja_es_jelene_2023-03-24

1753-ban 1828-ban

Takács (textor) Fekete Lipót és György; Éliás Gy., Mak József

Luidl Sebestyén és Lapitz János

János, Kara Mihály,

Pácz F., Szemeliker I.,

Szabó (sartor) Schamak J., Plesits S. Baur F., Kara I. Ilman J.

Asztalos (arcularius) – Wolfsbauer Gy.,

Tirmuth József (Kc)

Csizmadia (cothurnarius) Ferenc János –

Kádár (vietor) Paizs Ádám –

Kerékgyártó (rotarius) Siercz Pál

Kovács (faber ferrarius) Gress Péter Hentsei J.

Markovits I. (Kc) Horváth János

Kőműves (murarius) Babics Ádám (Kc) Czethofer János

Kötélgyártó (funifex) – Aigner János

Lakatos (faber serarius) – Emeri János

Sütő (pék, pistor) Raiter Antal Spiteller József

Szíjgyártó (lorarius) Szimpacher J. Goldman A. (nyerges)

Szűcs (pellio) Bánovits Ignác (Kc) –

Üveges (vitriarius) Simon Mihály –

Varga (sutor) Pintner Mátyás Klebl Pál, Breuer J. és

Benó Gy. (Kc)

Mindkét időpontban a kiscenkiekkel együtt 19-19 kézműves élt a faluban.

Hozzávehetjük még az urasági bérlőket, akikről az előbbiekben megemlékeztünk:

kocsmáros (educillator), mészáros (lanio), molnár (molianditor) és vámos (portitor).

Az adott időpontokon kívül más foglalkozásúakkal is találkozunk: pl. 1801-

ben Vizaur kiscenki pántlikással vagy Bözei János bognárral, máskor Rudolfvilk

szappanossal, stb.

Az iparosok nagy része németajkú. Ezek a közeli német falvakból a Széchényiek

építkezése idején telepedtek be a községbe. István gróf különösképpen támogatta

az iparosok letelepedését, ezért 1831-ben beadvánnyal fordult a nemes vármegyé-

hez, amelyben javasolta, hogy minden letelepedő mesterembernek adómentesség

adassék.^221 Persze, a vármegye elhallgatta az aktát. Maga a gróf lakást és néhány

hold bérletes földet adott nekik. Mindegyik kapott kender,- és káposztaföldet is.

Fontos munkájuk még a jobbágyoknak téli időszakban a tüzelőről való
gondoskodás. A tűzifát minden család maga termelte ki, és maga szállította haza
az erdőről. Úrbéresi jogként - elvileg - élvezték a faizás jogát, amely szerint tü-
zelőre és épületre való fát vághattak maguknak az urasági erdőben, az elkülönözés
után a községi erdőben. Ennek ellenére mindkét községbeliek elmondták,
hogy az épületre való fát pénzért vették a hegyekből. A kiscenkieknek nem
volt erdőjük, s a „Nagyerdőről, száraz fából faéztak (1785).” Az erdőre vezető utat
évszázadokig Faizó útnak nevezték.

Az elmúlt évszázadokban a házépítéseknél fontos szerepet játszott a fa, ebből
következően gyakoriak voltak a tűzvészek. A legnagyobbakból említsünk néhányat:

1783-ban leégett a Soproni utcai „Felső szer”^216 , a mészárszékkel, vendégfo-
gadóval, a vámházzal, a svájcer istállóval együtt. Egy év múlva a falu két alsó
szere égett le teljesen. (A mai Gyár u. kismalomi része, - a malommal, valamint
a Vám utca).

Tíz év múlva (1793-ban) újabb nagy tűzvész pusztított.
1808-ban 25 ház égett le a Keresztúri utcában a Piller-közig. Legnagyobb kár
Sipos Györgyöt érte. Ferenc gróf 4500 frt kölcsönt adott az „égetteknek”.^217

1825-ben a Vám u., a Domb és a Keresztúri utca egy része égett le. Egy év múl-
va újabb tűzvész a dombon. A templom tornya is megégett. A legnagyobb tűzvész
1849-ben pusztított, amikor 80 lakóház égett le. Erről még a későbbiekben szó lesz.

A házak újjáépítéséhez rendszerint az uraság adott kölcsönt.
Az „égettek” kölcsönének visszafizetésével a régi urasági számadásokban
gyakran találkozunk. A régi hagyatéki írásokból azt is megtudhatjuk, kitől kaphat-
tak kölcsönt a rászorulók, illetőleg kinek tartoztak.

1720-ban Kara István - hagyatéka szerint - gróf Eszterházy Jánosnak
és Lászlónak tartozik. Pivarits Pál 1814-ben tartozott a pántlikásnak, az urasági
hajdúnak, Rozmán nótáriusnak, Novák molnárnak, a vámosnak, a kocsmárosnak,
az ácsnak és még másoknak.^218

A módosabb jobbágyok és háznélküli zsellérek (molnár, kocsmáros, stb.) szolgá-
kat is tartották. 1828-ban a két községben 21 szolgát és 10 szolgálót(nőt) írtak össze.

Kézművesek és kereskedők a faluban

A Széchényiek földesurasága idején szép számmal éltek a faluban kézműve-
sek (opifices), mai szóval kisiparosok. A 18. sz. elejéről ismeretes Bujtó Boldizsár
pintér [hordókat készítő iparos] és Szenecei György gerencsér [fazekas],
akik a széplaki uraságnak is dolgoztak (1717). A következő évekből már ismert
a faluban Ensöl György kovács (1734-1752), Láng György „csizmazia”,
Raiter Orbán pék, Tiszaur János mészáros. Néhány fiatal pedig - a kor szokása
szerint - vándorúton tanulta a szabó, molnár, borbély, mészáros és ko-
vácsmesterséget. Az 1753-as^219 és 1828-as^220 összeírások idején név szerint
az alábbiak működtek: