Megjegyezzük, hogy a cukorgyár peresztegi és nicki tehenészetéből is naponta
- vasúton - Nagycenkre szállították a tejet.
A tejgazdasági részleg vezetője Pinezits Béla, majd később Sümeghy János.
A nagybirtokrendszer 1945-ös megszűnésével a bérgazdaság, ennek tejgaz-
dasága, és a juhászat is megszűnt. Az utolsó juhász ifj. Nagy Sándor elmondta,
hogy 250 juhot a németek vittek el, 70 kisbárányt pedig kiosztottak a falu népének.
Újtag sorsa is megpecsételődött. A három km-re fekvő major lassanként - helyesen - elnéptelenedett. Utolsó lakói 1950-es évek elején költöztek be a faluba.
Cselédsors. Markó Kálmán (szül.1880), a békavári cselédlakások egyik lakója,
92 évesen mesélte az alábbiakat: „...14 éves koromtól 30 éves koromig hónapos
fizetésű béres voltam, havi 24 koronás fizetéssel, 1910-től pedig cseléd. Nyáron
3, télen 4 órakor keltünk, a munka napnyugtáig tartott. Szabadság sohase volt,
egy nap sem. Viszont- mondta, - sok volt a vallásos ünnep, azt mind megtartottuk.
Hét gyermekem volt, ezért többletfizetést soha senkitől nem kaptam.”^346
A parasztság gazdálkodása, rétegeződése
A gabonatermesztés az 1930-as világválság éveiben nem volt kifizetődő
az alacsony árak miatt. Az állam minden q után kiegészítést adott (boletta, 6 pen-
gő értékben). Az 1940-es években már 4 bércséplő is működött a községben, így
a gabona cséplése fél, vagy egy nap alatt megtörtént.
A szőlőtermesztés ez időszakban már nem jelentős sem területileg, sem minő-
ségileg. A háború után, 1945-ben csak 7 kh szőlőt jegyeztek fel, ez is mind ameri-
kai direkttermő. Fehér szőlő 1 kh, a többi vörös.^347 A gyümölcstermesztés is kez-
detleges. A permetezés ekkor jött divatba. A község vette az első permetezőgépet
1930-ban, melyet félnapos használatra 1 P-ért kiadott a gazdáknak.
A lakosság - a múlt hagyományait megtartva - inkább állattenyésztéssel
próbálta pótolni hiányzó bevételeit.
Az alábbi statisztika^348 az állatállományban is visszaesést mutat, igaz,
a háborús évek is közrejátszottak ebben.
Év Szarvas-
marha
Ló Szamár Kecske Juh Sertés
1931 997 130 – – 1379 1079
1942 937 104 5 8 – 826
A gyakran tartott tenyészállat-díjazásokkal is igyekezett az állam a létszámot
emelni.
Nézzük meg a hizlalásra vonatkozó adatokat. A már idézett Soproni Elek
-féle könyv szerint 1939-ben 80 hizlaló-gazda nevelt állatokat Cenken. Külföldre
szállítottak 1938-1939. évben (októbertől októberig), tehát egy év alatt 284 db mar-
hát. Néhány kiemelkedő hizlaló gazdát is említ: Balogh Béla (32 holdas): már elszál-
lított 9-et, még hizlal 6 db-ot. Bene Mihály (27 és fél holdas): elszállított 18 db-ot,
még hizlal 4-et. Ragats Gyula (32 holdas): kiszállított 17-et, hizlal még 6 db-ot.
A földterület nagyrészét továbbra is a cukorgyári gazdaság bérelte. Az urada-
lom csak a maradék 146 holdon gazdálkodott, 1922-23-ban Lukács Endre, majd Tóth
Jenő intéző vezetésével.
A birtok egyre lejjebb süllyedt. Az 1930-as években már a cselédség bérét is nagy
késéssel fizették ki. Juhállományuk 1931-ben még 1379 db, de 1934-ben teljesen
beszüntették a juhászatot. Utolsó juhászgazda Nagy Kálmán.
Széchenyi Márton, Bertalan grófnak, a felsőház elnökének fia 1934-től 1939-
ig lakott itt, mint ifjú házas. Márton a kastély lovardai részében foxterrier kutya-
és fehér angora házinyúl-tenyésztésre rendezkedett be. A több, mint 100 fajkutyáját
róka, -és görényvadászatra idomították, majd értékesítette őket. Kiállításokon díjat
is nyert velük.
Közben, 1937-ben eladták a megmaradt uradalmi épületek jó részét: a pék,
- az orvos, - a kovács és bognár, - a Vám utcai (5. sz.) ispánházat, - stb.
1940-ben az egyik örökös - Károly - meghalt. Ezután osztozkodásra került
a sor, Cenk Andor Pálé lett, aki a gazdálkodást teljesen beszüntette. A 146 kh föl-
det a cenki Hitelszövetkezet közvetítésével kisbérletbe adta Nagycenk paraszt-
polgárainak. Márton visszament Segesdre, az apai birtokra. A gazdasági ügyeket
a II. világháború végéig az iváni hitbizomány nagycenki számtartósága intézte.
A cukorgyári gazdaság és tejüzeme
A gazdaság a két háború között jól fejlődött. Vezetői; 1920-tól Mechle Géza,
1924-1945 között pedig Majláth László intéző.
1924-ben a bérgazdaságon belül külön tejgazdaság létesült. A major területén
tehenészetet állítottak fel. A tejet Sopronban értékesítették. Az első években napi
egy kocsi tejet indítottak, és az ott lakó cukorgyári tisztviselőknek, ismerősöknek,
a járás vezetőinek hordták szét.
1927-től már két lovaskocsi és egy tehergépkocsi szállította a tejet. 1929-től
pedig utcák szerint osztották szét. 1932-től 5 szállítókocsi állt e célra ren-
delkezésre, és már palackozták is (gép nélkül), de még nem pasztörizálták.
A palackozást iskolából kimaradt, 12 éven felüli gyermekek végezték.
Minden szállítókocsi 500 igénylőt elégített ki. A kocsikon kettő, 12 éven
felüli gyermek teljesített szolgálatot, akik üvegben házhoz vitték a tejet. Egyik
jármű kannákban az üzleteknek szállított. Napi 6 ezer litert kapott innen Sopron
lakossága.
Télen a szállítás szánkókon történt. Télen-nyáron fél 5-kor indult a brigád.
Előtte már palackoztak. A szállítók brigádvezetője László József.
1931-ben megszűnt a cukorgyár, de a bérgazdaság és ennek tejüzeme tovább
működött a Petőházi és Nagycenki Cukorgyárak Rt. bérgazdasága címén.
1933-ban a tejházban tea-vaj és jégkészítésre is berendezkedtek. Készítettek
10, - 50 dkg-os, valamint 1 kg-os csomagolású vajat. A vajmester Horváth János,
akit Cenken csak vajasnak hívtak. A fennmaradt sovány tejet (írót) a környék
lakossága vette meg, kannánként 1 P-ért, amit sertésetetéshez használtak.