Az oroszok kiásatták, s új sírba, rendesen eltemettették. Tudomásomra jutott
adatok szerint a gyári sírban 8-900 deportáltnak teteme van, míg a községi
szántón 330-350.”^375
Az 1946 októberi tiszti főorvosi jelentésben olvastuk az exhumálás végeredmé-
nyét, mely szerint: „Nagycenken összesen exhumáltak 1103 főt.”
Az 1944-ben elhurcolt és elpusztított három 19-es kommunista mártír özvegyét- Pölcz Dénesnét, id. Alcsuti Mihálynét és Erdősi Miklósnét - 1947-től „nemzeti
gondozottként” kezelték, és számukra illő özvegyi díjat állapítottak meg.
A volt Volksbundisták [a magyarországi német kisebbség szervezete] hábo-
rú utáni kitelepítésével kapcsolatos községi esemény, hogy az itteni német szár-
mazású családok közül 1946-ban 5 családot - 12 személlyel - ki akartak telepíteni
Németországba. Az elöljáróság és a lakosság igazolta, hogy a gyermekeik nem is
tudnak németül, így maradhattak. Ezek a családok már az 1921-es népszavazás-
nál is Magyarország mellett szavaztak.
2. FÖLDOSZTÁS. A TŐKÉS MAGÁNTULAJDON MEGSZÜNTETÉSE A KÖZSÉGBEN:
ÁLLAMOSÍTÁSOK, SZÖVETKEZETEK ALAKÍTÁSA
„A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz jut-
tatásáról” szóló rendelkezés alapján a faluban 1945 áprilisában megalakult
a Községi Földigénylő Bizottság (KFB).^376 Megvalósult a kisemberek álma:
a földosztás. A Párt közreműködésével kiosztották az urasági földeket azoknak,
akik korábban azt megművelték: a volt cselédeknek, a nincstelen napszámosok-
nak és a nagycsaládos szegény, - és kisparasztoknak.
A bizottság tagjai: Majláth László elnök, volt uradalmi intéző, id. Németh József
volt urad. gazda, Fülöp S., Fekete I., Szommer F., Horváth F. (Kiscenk), Kubicsek S.,
Pölcz Gy., Ragats K., Horváth Andor M., Horváth (manci) J., Szommer L.
Kezdetben a kiosztható terület 1170 kh, földigénylő 304 fő.
Az első időben 169-en kaptak földet, de később bővült a névsor. Az év végén
már 223 név került az Országos Földhitelintézet lajstromába, amelynek alapján
a megváltási ár előleg beszedését végezték.^377
A jegyzéken még szerepel Majláth L. neve, aki a legtöbbet (9 és fél hold)
panamázta ki magának. A tiltakozások után megvonták tőle a földet, és új elnököt
választottak: ifj. Magyar Jánost. (1947-ben már Ragats Rudolf az elnök.)
Néhányan a juttatottak névsorából: Pinezits János 8 kh, ifj. Farkas János 7,5 kh,
Filátz M. 7,5, Fülöp S. 7,5, Halál Antal 7 kh, stb.
1947 májusában kimutatott végeredmény: 228 fő kapott 1280 kh földet.
Az átlag 5,6 kh.
A helyi bizottság javaslata alapján a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács- szept. 14-én a házhelyek kiosztására a község északi területén lévő
Kövesmező-dűlőt jelölte ki.^378 Az írásban ez áll: „Mintegy 155 házhely alakítható,
míg jelenleg a jogos igénylő 123, így elegendő a jövőbeni igények kielégítésére is.”
A házhelyek 470 -ölesek, az így kiosztott földterület 66 kh. E terület négy új
utcának alapját képezte.
Országosan a hatalom véglegesen a harmadik választáson dőlt el 1949. máj.
5-én. A Függetlenségi Népfrontba tömörült pártok megyei egységlistán indultak,
ahol a Rajk László belügyminiszter, Marosán György és a pártok megyei vezetői
szerepeltek.
Községünkben az 1305 szavazó közül 1229, azaz 94% szavazott a Népfrontra.
Egy szavazott ellene.
- június 18-án új határrendőrőrs azonnali felállítását rendelte el a belügy-
miniszter, 1 parancsnokkal és 5 fővel. A polgári őrség feladata ezzel megszűnt. Az új
rendőrség két évig a kultúrházban kapott helyet, parancsnokuk Vágvölgyi István.
A határőrséget is újra szervezték. A határforgalom teljesen megszűnt. A ha-
tár őrzésére az újonnan szervezett határőrség egy őrsöt helyezett el a korábbi
csendőrlaktanyában, amit 1948 októberében adtak vissza a rendőrség részére.
Végül - az egykori cukorgyár területére, - a volt bárói kastélyba költöztek.
A hatvanas évek elején új laktanya és szolgálati lakás építése kezdődött
a Dózsa körúton, ahova 1963-ban költöztek be.
Az őrsparancsnokok közül Tóth Ferenc hadnagy (később alezredes) nevét kell
említeni, aki 1954 óta a községben élt, itt házat épített és letelepedett.
Az új rendszer egyik első teendője a háború személyi áldozatairól való
gondoskodás. Ez a szovjet hősi temető felállítására, a zsidó munkaszolgálatosok
tetemeinek illő eltemetésére, és az elpusztult 19-es kommunisták hozzátartozóinak
megsegítésére vonatkozott.
- július hóban főszolgabírói rendelkezésre a szovjet hősi halottak sírját
az egész járásban felkutatták. Nagycenken lelték fel a legtöbbet: 11 fő. Völcsejen 8,
a többi községben 2-5, a járásban 51. Később további 4 főt találtak.
Augusztus 20-án az alispán így rendelkezett: „Nagycenk községben erre
a célra készítendő orosz hősi temetőben külön-külön való ünnepélyes eltemeté-
süket elrendelem.”
Szeptember 1-én Romanov alezredes, Sopron szovjet parancsnoka is megtekin-
tette a helyszínt. A sírok megásását – a hársfasor mellett - a jegyző már okt. 4-én
jelentette. A községek Nagycenken kaptak koporsót a halottak számára, és külön-
külön eltemették őket.
A hősi emlékművet Bauman Béla soproni kőfaragó készítette.^374 November 7-ére,
a szovjetek nagy ünnepére a hősi temető elkészült, s a sírokat virággal díszítették.
Az emlékmű 630 ezer P-be került. A községekre kivetették a költségeket,
Nagycenkre 40 ezret. „Ha a községnek nincs pénze - így szól a rendelkezés - a jobb
körülmények között élőktől gyűjtse be.”
A községnek nem volt pénze, így fizetett a helyettes bíró: Gráf Gyula.
A deportáltak tömegsírjáról Pólán Géza községi jegyző 1945. máj. 20-án
a következőket jelentette: „Deportáltaknak községünkben két helyen van tömegsír-
ja: a Farkasverem nevű dűlőben, mintegy 1,5 km-re a községtől, és a gyártelepen.
A halotti anyakönyvbe 1945. febr. 24-ig 850 főt vezettek be, a többi, mintegy
450 fő nincs anyakönyvezve. Az oroszok bevonulása előtti napon a németek 244
deportáltat lőttek agyon a cenki gyártelepen. Azokat rosszul elföldelték.