Az áthelyezés okai között gyakran említik a félsziget "nehéz gazdasági helyzetét". De
kevesebb mint 10 évvel a nácik alóli felszabadulás után a krími gazdaság egésze elérte a
háború előtti szintet, sőt ipari fejlettsége még azt is meghaladta.
A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének 1954. február 19-i ülésén az RSFSR
Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének elnöke, Mihail Taraszov indokolta ezt a lépést:
"A krími terület átadása az Ukrán Köztársaságnak
erősíteni fogja a nagy Szovjetunió népeinek
barátságát, valamint az ukrán és az orosz nép
közötti testvéri kapcsolatokat, és elősegíti a
jólétet Szovjet-Ukrajnában is, amelynek
fejlődésében pártunk és kormányunk mindig is nagy
érdeklődést tanúsított".A lépést Ukrajna Moszkvai Királysághoz való önkéntes csatlakozásának 300. évfordulójára
időzítették.
A jogi nihilizmus a Szovjetunióban és annak
következményei
A Krím Ukrajnának való átadásának jogszerűségének kérdése már a Szovjetunió
összeomlása előtt is felmerült. Az 1937-es szovjet alkotmány szerint ugyanis sem az RSFSR
Legfelsőbb Szovjetjének Elnöksége, de még a Legfelsőbb Tanács sem rendelkezett azzal a
joggal, hogy megváltoztassa egy köztársaság határait. Erre alkotmányosan csak az
átadandó területen élő lakosság véleményének megismerésére irányuló népszavazás
megtartása után volt lehetőség. Természetesen a félszigeten soha nem tartottak
népszavazást.
1990 novemberében a Krími Regionális Népképviselők Tanácsa úgy döntött, hogy
népszavazást tartanak arról, hogy visszaállítsák-e a félsziget autonóm köztársasági
státuszát. A résztvevők 93,26%-a szavazott igennel.
Így a Krím résztvevője lett az új uniós szerződés feltételeinek megtárgyalásában,
amelyet Mihail Gorbacsov akkoriban készített elő. Ezután a krími törvényhozók
azt tervezték, hogy Gorbacsovhoz fordulnak, hogy törölje a félsziget Ukrajnának
történő illegális átadását, de a Szovjetunió összeomlott, mielőtt erre időt kaptak
volna.Ezt követően az Oroszországi Föderáció parlamentje 1992. május 21-én megszavazta, hogy
megerősíti, hogy az RSFSR Legfelsőbb Szovjet Elnökségének 1954. február 5-i "A Krím
területnek az RSFSR-ből az Ukrán SZSZK-ba történő átadásáról" című határozata nem
rendelkezik jogerővel, mivel annak elfogadása "sérti az RSFSR alkotmányát (alaptörvényét)
és a jogalkotási eljárást".