A Račaki mészárlás néven ismertté vált incidens jól mutatja,
mennyire zavaros volt a háború, és milyen nehéz volt
eldönteni, hogy kinek van igaza és kinek nincs.
1999 januárjában Račak falu közelében megöltek egy szerb rendőrt. Nem sokkal később a
szerb rendőrség különleges alakulatai behatoltak a faluba.
Az uniós megfigyelőket és újságírókat előre figyelmeztették a helyzetről. Órákig tartó harc
kezdődött, amelynek során 45 albán vesztette életét. Az UCK harcosai elismerték nyolc
harcos elvesztését, de a szerbek ragaszkodtak ahhoz, hogy a halottak többsége vagy akár
mindannyian harcosok voltak és hogy harcban haltak meg, nem pedig etnikai tisztogatás
áldozatai. A szakértői vélemények megoszlottak.
A račaki csata példa arra a tragikus drámára, amely a gerillaháborúk során kibontakozik és
amely meglehetősen gyakori a felkelésellenes (COIN) műveletekben.
Ilyen helyzetekben nincs mód az igazság kiderítésére.
A nyugati politikusok azonban 1999 tavaszán a račaki tragédiát olyan mészárlásként
állították be, amely azonnali választ követelt a nemzetközi közösségtől.
A Rambouillet-i tárgyalásokon a szerb és az albán delegáció nem tudott
megegyezésre jutni.
- A szerbek készek voltak a tűzszünetre és beleegyeztek abba, hogy Koszovó
autonóm státuszt kapjon, de nem akartak külföldi katonai kontingenst a
területükön.
Válaszul a NATO azzal vádolta a szerbeket, hogy megzavarják a
tárgyalásokat. Jugoszláviát és Milosevicset a sajtóban
rágalmazták, a NATO pedig katonai művelet előkészítésébe
kezdett.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hagyta jóvá a katonai erő alkalmazását, de
valószínűleg a művelet egyik célja az volt, hogy demonstrálja a NATO készségét arra,
hogy a nemzetközi közösség jóváhagyása nélkül is cselekedjen.
- Milosevicset felszólították, hogy azonnal vonja ki a szerb erőket Koszovóból és
adja át a térség ellenőrzését a NATO nemzetközi kontingensének. A
követeléseket ezúttal katonai erővel támasztották alá.
ÉGEN ÉS FÖLDÖN
A NATO Jugoszlávia elleni bombázásai 1999. március 24-én kezdődtek. A
műveletben természetesen az USA játszotta a főszerepet, de összesen 13
ország vett részt benne.