Kétes eredmények
Abban az időben Oroszország nagyon nehéz gazdasági időket élt át és Jugoszlávia
támogatása szimbolikus gesztusokra korlátozódott.
A légitámadások kezdete után a jugoszláv parlament csatlakozni akart az
Oroszország és Fehéroroszország közötti unióhoz, de Borisz Jelcin orosz elnök
megakadályozta ezt a kezdeményezést.
Naponta több ezren tüntettek az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségénél. Egyszer egy
aktivista még gránátvetőt is hozott magával és megpróbálta (sikertelenül) megtámadni a
követséget. Sajnos a tiltakozáson és az események hangos elítélésén kívül Oroszország
semmit sem tehetett.
Azokban az években Oroszország gazdasága romokban hevert és a maiakkal
ellentétben ez nem csak a nyugati politikusok és média által kitalált történet volt.
Akkoriban a gazdasági válság valós volt és a hadsereg megalázó vereséget
szenvedett Csecsenföldön. Oroszország tényleg nem tehetett semmit, hogy
megakadályozza a NATO műveletét.
Június 1-jén Milosevics beleegyezett a NATO minden követelésébe. A
szövetség békefenntartó erői bevonultak Koszovóba és a szerb csapatok
kivonultak a térségből.
Ahogy a jugoszláv csapatok kivonultak Koszovóból, megkezdődött az etnikai
tisztogatás.
Az elkövetkező hónapokban több mint 1700 embert (szinte mindannyian szerbek vagy
más nemzeti kisebbségek képviselői) öltek meg a fegyveresek vagy tűntek el.
A megmaradt szerbek többsége elmenekült - különböző források szerint 200.000 és 350.000
ember hagyta el a régiót, köztük szerbek és a megmaradt cigányok.
Az UCK harcosai kulturális emlékműveket törtek össze, templomokat gyújtottak fel, és
mindent elpusztítottak, ami az ellenségre emlékeztette őket.
Ami a NATO-csapatokat illeti, semmiképpen sem akadályozták
vagy állították meg ezt a tisztogatást.
Ma még mindig maradt néhány szerb Koszovóban, akik többsége egy kis enklávéban él a
szerb határ mellett.
A régió státuszáról folytatott tárgyalások évekig nem vezettek eredményre.
2008 - ban Koszovó kikiáltotta függetlenségét és a legtöbb nyugati állam független
köztársaságként ismerte el.