Negyed évszázad telt el e szavak megírása óta, de akár a múlt
héten is írhatták volna őket:
"Az elmúlt mintegy húsz év globális pénzügyi
expanziója nem a világkapitalizmus új szakasza és
nem is a "globális piacok eljövendő
hegemóniájának" előhírnöke.
Inkább annak a legvilágosabb jele, hogy hegemón
válság közepén vagyunk.
Mint ilyen, a terjeszkedés várhatóan átmeneti
jelenség lesz, amely többé-kevésbé
katasztrofálisan ér véget...
De az a vakság, amely miatt [a múlt hegemón
államainak] uralkodó csoportjai összetévesztették
az 'őszt' hatalmuk új 'tavaszával', azt
eredményezte, hogy a vég hamarabb és
katasztrofálisabban jött el, mint ahogyan
egyébként bekövetkezett volna... Hasonló vakság
figyelhető meg ma is.".
A többpólusú világ egyik korai prófétája
Arrighi kései munkájában Kelet-Ázsia felé fordította figyelmét és felmérte a következő
hegemóniára való átmenet kilátásait.
Egyrészt Kínát az amerikai hegemónia logikus utódjaként azonosította.
Ennek ellensúlyaként azonban nem látta, hogy az általa felvázolt ciklus a végtelenségig
folytatódna és úgy vélte, eljön majd az a pont, amikor már nem lehet nagyobb és
átfogóbb szervezeti struktúrákkal rendelkező államot életre hívni.
Talán - spekulált - az USA éppen azt az expanzív kapitalista hatalmat képviseli, amely a
kapitalista logikát a földi határokig vitte.
Arrighi a felhalmozás rendszerszintű körforgását is a kapitalizmus velejáró jelenségének
tekintette, amely nem alkalmazható a kapitalizmus előtti időkre vagy a nem kapitalista
formációkra.
2009 - ben, halálakor Arrighi véleménye szerint Kína továbbra is döntően nem kapitalista
piaci társadalom maradt. Az, hogy hogyan fog fejlődni, nyitott kérdés maradt.