Hat hónap háború után kevesebb értelme van annak, hogy felmérjük, ki nyer jelenleg,
mint annak, hogy megkérdezzük, mely jelenlegi előfeltételeket fenyegeti a legnagyobb
veszély, hogy lelepleződnek.
Még a következő összetört bizonyosság azonosítása is nehéz, amint azt a múlt
hétvégi, Izrael elleni iráni támadás és Izrael öt nappal későbbi néma válasza is mutatja.
A múlt vasárnap reggelig minden bejelentett államközi támadás
legnagyobbika volt az iráni, amely több tucat felfegyverzett drónból és 130
ballisztikus rakétából állt, amelyek együttes robbanótöltete több mint 60 tonna
volt - a történelem legnagyobb dróntámadása -, amely elegendő volt a Közel-
Kelet légterének nagy részének lezárásához és féltucatnyi hadsereg
mozgósításához, vakmerő eszkalációnak, vagy akár a globális béke elleni
történelmi jelentőségű támadásnak számított volna.Ehelyett a jelenlegi ellenségeskedések logikája szerint a csapás és annak jóval
gyengébb izraeli folytatása inkább egy amerikaiak által irányított válaszlépésnek, vagy
a kölcsönös arcmentés szemiotikus aktusának tűnik, miután Izrael többször is sikerrel
járt Szíriában magas rangú iráni személyzettel szemben.
- Vagy talán az epizód Teherán tesztje volt, hogy mennyit tehet meg anélkül,
hogy jelentős, az Egyesült Államok által jóváhagyott izraeli választ provokálna,
valamivel többet, mint egy pro forma, nem stratégiai célpontok elleni, kis
tűzerővel végrehajtott csapás képében.
Mindenesetre most már visszavonhatjuk azt az elkoptatott elképzelést, hogy
egy több tucat ballisztikus rakétával végrehajtott támadás automatikusan komoly
háborús cselekménynek minősül.A következő feltételezés megdöntéséhez szembe kell nézni azzal a gyakran figyelmen
kívül hagyott valósággal, hogy az október 7. óta történtek nagy része nélkülöz minden
valódi precedenst ebben a konfliktusban.
Mélyen az ismeretlenben vagyunk és már jóval a múlt hét előtt is ott voltunk.
A felek olyan eredményeket értek el, amelyek egyszerre újszerűek és elég borzalmasak
ahhoz, hogy valódi elemzői alázatot követeljenek, még azoktól is és különösen azoktól,
akik, mint én is, a helyszínen tudósítottak a válságról.
https://www.tabletmag.com/feature/yoav-gallant-profile-armin-rosen
Kezdjük az izraeliekkel, akik egyetlen hadosztály kivételével az összeset kivonták a
Gázai övezetből, mindössze néhány nappal azután, hogy az IDF a hónap elején véletlenül
felrobbantotta a World Central Kitchen segélyszervezet konvoját, ami a Biden-kormányzat
egyre növekvő ellenállását vonta magával az izraeli Hamász-ellenes hadjárattal szemben.