Kína, Irán, Észak-Korea és Oroszország növekvő együttműködését a nyugati
dominanciájú globális renddel szembeni közös ellenállásuk táplálja, amely
ellentét abban a meggyőződésükben gyökerezik, hogy ez a rendszer nem biztosítja
számukra a nekik járó státuszt és cselekvési szabadságot.
Mindegyik ország igényt tart a befolyási övezetére:
- Kína "alapvető érdekei", amelyek Tajvanra és a Dél-kínai-tengerre terjednek ki;
- Irán "ellenállási tengelye", a proxy csoportok összessége, amelyek Teheránnak
befolyást biztosítanak Irakban, Libanonban, Szíriában, Jemenben és másutt; - Észak-Korea igényt tart a teljes Koreai-félszigetre; és Oroszország "közeli külföldje",
amely a Kreml számára legalább azokat az országokat magában foglalja, amelyek
történelmi birodalmát alkották.
Mind a négy ország az Egyesült Államokban látja az elsődleges akadályt e
befolyási szférák kialakításának útjában és azt akarják, hogy Washington jelenléte
csökkenjen a saját régiójukban.
- Mindannyian elutasítják az egyetemes értékek elvét és úgy értelmezik, hogy a
Nyugat a demokrácia saját védjegyének védelmét a legitimitásuk aláásására és
a belső instabilitás szítására tett kísérletként értelmezi. - Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyes államoknak joguk van ahhoz, hogy maguk
határozzák meg a demokráciát. - Végül, bár ideiglenesen kiegyeznek az Egyesült Államokkal, nem hisznek
abban, hogy a Nyugat elfogadja a világszínpadon való hatalomra kerülésüket
(vagy visszatérésüket). - Ellenzik a belügyeikbe való külső beavatkozást, az amerikai szövetségek
bővítését, az amerikai atomfegyverek külföldön való állomásoztatását és a
kényszerítő szankciók alkalmazását.
Bármilyen pozitív jövőkép azonban sokkal megfoghatatlanabb.
A történelem azonban azt mutatja, hogy nem feltétlenül szükséges pozitív agenda
ahhoz, hogy az elégedetlen hatalmak egy csoportja bomlasztást okozzon.
A Németországot, Olaszországot és Japánt - az eredeti "tengelyhatalmakat" -
egyesítő 1940-es háromoldalú paktum "a dolgok új rendjének létrehozását és
fenntartását" ígérte, amelyben minden ország "a saját helyére" tart igényt.Nem jártak sikerrel, de a második világháború mindenképpen globális felfordulást
hozott.
A Kína, Irán, Észak-Korea és Oroszország tengelyének nincs szüksége egy
alternatív nemzetközi rendre vonatkozó koherens tervre ahhoz, hogy felborítsa a
meglévő rendszert.