Sem a Nyugat, sem a tengely nem lesz teljesen különálló politikai, katonai és
gazdasági tömb.
Mindegyik koalíció a világ minden táján versenyezni fog a befolyásért és megpróbálja majd a
létfontosságú országokat a maga oldalára állítani.
Hat "globális hintaállam" különösen fontos lesz:
Brazília, India, Indonézia, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika és Törökország mind olyan
középhatalmak, amelyeknek kollektív geopolitikai súlya elegendő ahhoz, hogy politikai
preferenciáik befolyásolják a nemzetközi rend jövőbeli irányát.
Ez a hat ország - és várhatóan mások is - gazdasági, diplomáciai, katonai és
technológiai kapcsolatokat fog kialakítani mindkét rend tagjaival.
Az amerikai politikai döntéshozóknak prioritásként kell kezelniük, hogy megtagadják a
tengely előnyeit ezekben az országokban és kormányaikat az uralkodó rendnek kedvező
politika választására ösztönözzék.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kereskedelmi ösztönzőkkel, katonai
szerepvállalással, külföldi segélyekkel és diplomáciával kell megakadályozni, hogy a
‘hinta-államok’ a tengelytagok katonai bázisainak otthont adjanak, hozzáférést
biztosítsanak a tengelytagoknak a technológiai infrastruktúrájukhoz vagy katonai
felszereléseikhez, vagy segítsenek nekik kijátszani a nyugati szankciókat.
Bár a tengellyel való versengés elkerülhetetlen, az Egyesült
Államoknak meg kell próbálnia elkerülni a közvetlen konfliktust a
tengely bármelyik tagjával.
E célból Washingtonnak meg kell erősítenie biztonsági kötelezettségvállalásait
az elrettentés megerősítésére a Csendes-óceán nyugati részén, a Közel-Keleten, a
Koreai-félszigeten és a NATO keleti szárnyán.Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek fel kell készülniük az opportunista
agresszióra is.