Franklin Delano Roosevelt, - aki 1933-tól 1945-ig volt az
Egyesült Államok 32. elnöke -, úgy vélte, hogy
"a politikában semmi sem történik
véletlenül. Ha valami megtörténik,
biztosak lehetünk abban, hogy az így
lett eltervezve."
Az 1930-as évek elején dúló világgazdasági válság idején
mondotta a következőket:
"Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország
vagyonát... A lakosság egy harmadának nincs
elfogadható lakása, ruházata és alultáplált...
A Közmunkahivatal programjain résztvevők 20%-a a
nagyfokú alultápláltság következtében nem képes végig
dolgozni egy munkanapot... Szándékomban áll kiűzni a
pénzváltókat a templomból."
Roosevelt tisztában volt vele, hogy ha nem képes a nemzetközi pénzvilág modern
templomából képletesen szólva kiszorítani, - megfegyelmezni, befolyásolni - azokat,
akik a pénz visszatartásával, a hitelek megvonásával, és más pénzügyi
manipulációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet,
akkor nem tud végetvetni a gazdasági válságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a
pénzhatalommal szemben tehetetlen. /9/
Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School
of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a
tekintélyes Royal Institute of International Affairs igazgatója
volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy
"a jövő pénzembere a világot átfogó
irányítási rendszer egyiak
kulcsszereplője lesz, függetlenül
attól, hogy visel-e valamilyen
hivatalos címet vagy sem. Az
üzletemberek következő nemzedékének a
többsége az új világrend kialakításával és
fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen
alternatívának tűnik a népirtással szemben."/10/
Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank
vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-
nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague
Norman-nel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori
elnökével.