Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai felelősséggel tartozó
elnökök, törvényhozók, sem a pénzügyminiszterek nem irányíthatják a
pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben
magánszemélyek döntenek a politikai felelősségrevonás minden lehetősége
nélkül.
Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrzetlen hatalommal rendelkező
pénzvagyon tulajdonosok magán kormányzása alá került.
Carroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni
Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni
Harvard Egyetem köztiszteletben álló professzora volt.
Clinton elnöknek is ő tanította a történelmet, amikor diákként
a Georgetown egyetemen tanult. Clinton elnök 1996-ban, -
másodszori megválasztását követő beiktatásakor - ismét
meleg szavakkal emlékezett meg tudós tanáráról, akire
Henry Kisinger is számos esetben hivatkozott és hivatkozik
írásaiban, mint szaktekintélyre.Quigley volt a szerzője "a civilizáció fejlődése" c. széles körben használt egyetemi
tankönyvnek, tagja volt a "Current History" c. tekintélyes szakfolyóirat
szerkesztőbizottságának, rendszeresen tartott előadásokat az amerikai hadsereg és
haditengerészet vezérkari iskoláin, a tábornoki karnak, a Smithsonian és a Brookings
Intézetben, valamint az amerikai külügyminisztériumban. Quigley azonban nemcsak
tudós volt, hanem szoros kapcsolatban állott Amerika és a nyugati világ
szupergazdag pénzdinasztiáival. Saját szavai szerint beavatott ismerője volt a
globális pénzhatalom struktúrájának.
A "Tragédia és remény" c. 1350 oldalas művét az
intellektuális elitnek szánta, amelyben azt is feltárja,
hogyan működik a nemzetközi pénzhatalom titkos
hálózata.
A "Tragédia és remény" 324. oldalán a
következőképpen írja le a pénzvagyon tulajdonosok
nemzetközi hálózatának célját:
"...ez nem kevesebb, mint létrehozni a
pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben
lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi
ország politikai rendszerét és a világgazdaság
egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai
feudális módon kontrollálnák összhangban azokkal a
titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen
tartott magántalálkozókon és konferenciákon
elfogadnak..." /13/