cégek, nagyvállalatok, alapítványok támogatása biztosítja. Bizonyos programjaikhoz
és rendezvényeikhez állami támogatásban is részesülnek.
Az Egyesült Államokban gyakorlattá vált CFR-típusú kormányzás hazai kezdeteit az
is alátámaszthatja, hogy a jelenlegi kormányba, pl. több kulcsfontosságú tárca
birtokosa nem a FIDESZ-ből, illetve a többi koalíciós pártból, hanem ilyen szakértői
testületekből érkezett. Ha azonban egy kormányzati politika háttérszervezetekben is
formálódik, ahol feltételezhetően együtt van a domináns pénzügyi elit és a tőle függő,
másodhegedűs politikai elit, akkor sajnos tudomásul kell venni a
választópolgároknak, hogy az így készülő kormányprogram elsősorban a banki-
pénzügyi-befektető elit kívánságaira lesz figyelemmel.
Ezért szinte biztos, hogy egy így készülő program szerint, pl. az adózási fegyelmet
majd szigorítani kell, hiszen a beszedett adó egyharmada kamat formájában a
pénzvagyon tulajdonosokhoz kerül már évek óta. Az állam kamatterheit csökkentő
monetáris intézkedések kidolgozása viszont szóba sem kerülhet, mert az már
sértené a pénzügyi elit érdekeit. Pedig megfelelő monetáris politikával csökkenteni
lehetne az államadósságot, pl. az állampapírok nemzeti banki pénzzel történő
fokozatos visszavásárlásával, a banki konszolidációhoz nyújtott összegek utáni
kamatfizetés leállításával, az u.n. nullás állomány visszaállításával, a konkrét
gazdasági programokhoz kötött kamatmentes, illetve kedvezményes kamatozású
finanszírozással. A drága hitelek egy részét kiküszöbölő kereskedelmi váltók
használatát is be lehetne újból vezetni és a reálgazdaságban elérhető profitnál
kisebb kamatot szabadna csak fizetni az államkötvények után. Így a pénz a parazita
jellegű spekuláció helyett inkább az értékelőállító reálgazdaságba kerülne
befektetésre. A költségvetést terhelő kamatterheknek az említett módon való
csökkentése viszont lehetővé tenné a jelentős adókönnyítéseket. Ez lenne a
választópolgárok túlnyomó többségének az igazi érdeke.
Hogy mennyire aktuális probléma a különböző háttér-hierarchiák, titkos és
féltitkos szervezetek tagjainak jelenléte a közéletben, azt jól bizonyítja, hogy egy
olyan fejlett demokratikus államban, mint Nagy Britannia, a kormány 1997-ben
elrendelte: ezután minden rendőrségi és igazságszolgáltatási állásra
jelentkezőnek nyilatkozatot kell tennie, hogy tagja-e valamelyik
szabadkőműves szervezetnek (páholynak).
Ez a rendelkezés a szabadkőművességet a legérzékenyebb pontján érinti, mivel
annak legfontosabb működési elve a feltétlen titoktartás és a szabadkőműves
tagságot - csekély számú engedélyezett kivételtől eltekintve - szigorúan titokban kell
tartani.
Tony Blair kormánya ezt a szokatlanul erélyes lépést egy olyan országban
kényszerült megtenni, ahol mintegy egymillió szabadkőműves van. (Talán éppen
nagy számuk és túlzott befolyásuk miatt vált elkerülhetetlenné ez a kényelmetlen
lépés). A brit kormány nyilvánosságra hozza azon állások jegyzékét, amelyekre az új
előírás kiterjed.