2., A jelen tanulmány második részében a rejtőzködő háttérhatalom által gondosan
titkolt, de idővel mégis láthatóvá vált történelmi nyomokból ismertetünk néhányat.
A láthatatlan háttérhatalom íratlan alkotmányának legfontosabb szabálya, hogy
"rejtőzködő pénzhatalom nem létezik."
Vagyis nincs olyan államok feletti titkos nemzetközi szerveződés, amely egy
vagy több világközpontból irányítva, összehangoltan, egységes stratégia
szerint működteti hálózatát azonos cél érdekében.
Ezért a titkolódzó háttérhatalom terveire mindig csak visszafelé, a megvalósult
történelmi tényekből, aprólékosan összegyűjtött adatok alapján következtethetünk.
De időnként - a pénzoligarchia belső konfliktusai, történészek szívós munkája, vagy
csak valamilyen véletlen folytán - konkrét tervek is előkerülnek a láthatatlan
hatalom zárt világának rejtekéből. Ezek a világstratégiai tervek azért váltanak ki
drámai hatást, mert meglepően egyeznek a bekövetkezett történelmi eseményekkel.
Ez olyasmi, mintha ismétlődően azzal szembesülnénk, hogy felépült városaink
alaprajzai pontosan megegyeznek évekkel később felbukkanó ismeretlen
tervrajzokkal. Egyre nehezebb lesz elhinnünk, hogy mindez csak véletlen, a sors
szeszélyes játéka, és a terveknek, valamint az ahhoz pontosan igazodó
városainknak valójában semmi közük egymáshoz.
Szemléltessük ezt egy aktuális példával! A jelenlegi kormányzó koalíció
Magyarországon - a takarékosság és a hatékonyság növelésére hivatkozva -
csökkenteni kívánja az országgyűlési képviselők számát. Ezt az elképzelést -
elvben - az ellenzék is támogatja. E sorok írója akkor gondolkodott el ezen a
látszatra ártatlan kérdésen, amikor a pénzhatalom véletlenül előkerült - valamint jól
fizetett szakértőitől megrendelésre készített - dokumentumaiban újból és újból
szembesülnie kellett ezzel a célkitűzéssel. Ezek az írások azonban nem a
takarékossággal, hanem azzal indokolják a választott testületek létszámának
csökkentését, hogy minél kisebb egy ilyen népszuverenitás által legitimált
testület, annál könnyebb azt a háttérhatalom rejtett hálózata útján kézben
tartani.
Ha sok a négyévenként választott, nehezen elmozdítható törvényhozó, akkor a
pénzoligarchiának sokkal bonyolultabb politikai döntésekké átalakítania pénzügyi
hatalmát és ellenőrzése alatt tartania a döntési helyzetbe került politikai elitet. Vagyis
a főhatalmat gyakorló pénzoligarchiának fontos a képviseleti szervek létszámának
csökkentése a még megmaradt népszuverenitás korlátozása érdekében. A
takarékosságra hivatkozás pedig csak az ilyenkor szokásos félrevezető propaganda.
Egyébként az így megtakarítható költség elenyésző ahhoz képest, amelyet a
pénzoligarchia monetáris gépezetével évről-évre elvon a lakosságtól.