A pénzügyi és technikai hozzájárulást a Rockefeller érdekeltségbe tartozó Vacuum
Oil company nyújtotta, amikor katonai célú benzingyártó berendezéseket épített a
náci Németország számára. Dodd berlini amerikai nagykövet naivan figyelmeztetni
próbálta Roosevelt elnököt, hogy lépjen közbe ennek a megakadályozására. Az
amerikai elnök természetesen nem tett semmit, hiszen ő maga is ugyanezen
pénzügyi érdekcsoportok, és vállalatok támogatásának köszönhette pozícióját.
Walter Teagle a "Standard Oil of New Jersey"-től például Roosevelt "Warm Springs"
alapítványának az igazgatósági tagja volt.
Íme egy konkrét példa arra, hogy a Rockefeller érdekeltségbe tartozó "Vacuum
Oil Company", amely jelentős segítséget nyújtott a bolsevikoknak
Oroszországban, később hatékonyan részt vett a náci Németország
felfegyverkezésében, és egyidejűleg támogatta Roosevelt szocialisztikus New
Deal kurzusát is.
Amerika felfigyel a pénzoligarchia uralmára
Az 1960-as évek óta egyre több tudományos igényű mű jelenik meg Amerikában,
amelyik azt állítja, hogy az Egyesült Államokat egy belterjes, önmagát
újratermelő, nem választott és politikai felelősséggel sem tartozó hatalmi elit
irányítja.
Ezek a tanulmányok és szerzőik azt is állítják, hogy ez az önjelölt hatalmi elit
meghatározóan befolyásolja mind a külpolitikai, mint a belpolitikai döntéshozatalt, és
semmilyen politikai elgondolás nem érvényesülhet addig az Egyesült
Államokban, amíg ez a hatalmi elit ezeket előzőleg jóvá nem hagyja.
Már az a tény, hogy oly sok szerző állíthatja ezt, arra utal, hogy az uralmi elitnek a
kontrollja a tudományos életben még nem abszolút és az Egyesült Államok még
nincs teljesen egyetlen elitcsoport korlátlan ellenőrzése alatt. Az is tény viszont, hogy
bármennyire is megalapozottak ezen szakmunkáknak az állításai, érveiket mellőzik
és nem vitatják meg széles körben. A tömegtájékoztatási eszközök sem foglalkoznak
velük. Legfeljebb magánkiadások keretében, kis példányszámban láthatnak
napvilágot. Ha van is egy-két kivétel ez alól, ez nem változtat azon a tényen, hogy a
hivatalos történetírás és tudományosság mellőzi azokat a publikációkat, amelyek
nem szolgálják az Egyesült Államok politikai életét ellenőrző, azt uralma alatt tartó
pénzügyi elit érdekeit.
A változás azonban, ha lassan is, de fokozatosan kibontakozik. Az 1960-as években
még az olyan elgondolások, hogy egy oligarchikus elit irányítja a háttérből az
Egyesült Államok pénzügyi, gazdasági és politikai életét, minden további nélkül
azonnali elutasításra került. A Watergate ügytől kezdődően azonban egyre nagyobb
a szkepticizmus és a kételkedés. Szinte alig találni olyan amerikait, aki, pl. hisz a
Kennedy gyilkossággal kapcsolatban a Warren Bizottság jelentésének. Abban is
kételkednek, hogy csupán Nixon okolható saját bukásáért. Naivnak számít az is, aki