Quigley mint a pénzoligarchia világstratégiájának hűséges támogatója, megerősíti,
hogy létezik egy kormányok felett álló hatalmi szerveződés, de már nem elemzi
azt, hogy ez miként működik, hogyan gyakorolja a hatalmat. Elképzelhető, hogy
Quigley sem jutott hozzá minden fontos okmányhoz, például azzal kapcsolatban,
hogy a nemzetközi pénzoligarchia miként pénzelte a bolsevik forradalmat, vagy
hogyan segítette hatalomra Hitlert, illetve az elnöki székbe az általa kiválasztott
Franklin Delano Roosevelt-et 1933-ban. Nagy a valószínűsége annak is, hogy
számos fontos politikai esemény, háttérdöntés egyáltalán nem kerül leírásra és
archiválásra. A történelem azonban nemcsak abból áll, amit leírnak belőle. Azok a
tények is a szerves részei, amelyekről nem marad papírra rögzített és archivált
okmány. Ez a papírosfetisizmus, vagyis, hogy csak az a történelem, amiről
megmaradt valamilyen írásos nyom, természetesen kedvez a pénzoligarchiának és
rejtett hálózatának. Mindössze annyit kell elérnie, hogy ne maradjon írásos nyom, és
akkor már a kérdéses esemény nem is történt meg. Nos, lehet, hogy ez késztette
arra Quigley-t, hogy ne elemezze a nemzetközi pénzoligarchia hálózatának a
tényleges működését és döntéshozatali mechanizmusát. Tény, hogy a Quigley által
használt okmányok zöme megbízható kormányforrásokból származik, és a
feljegyzések készítői napról-napra rögzítik Trockij, Lenin, Roosevelt, Hitler, J. P.
Morgan, valamint a különböző amerikai és nemzetközi vállalatok, bankok
tevékenységét. Természetesen sokkal tájékozottabbak lehetnénk, ha
hozzáférhetőek lennének a szabadkőműves nagypáholyok, a B'nai B'rith, a
CFR, RIIA és a többi zárt társaság irattárai.
Az olyan szerzők, mint Jules Archer, Gary Allen, Helen P. Lasell, William Domhoff,
Wright Mills, Eustace Mullins, Des Griffin, William Guy Carr, Dieter, Rüggeberg,
Johannes Rothkranz, Gerhard Müller, Heinz Scholl, Ingrid Weckert, Harry Elmer
Barnes, Peter Blackwood, Hartmut Stern, Ernst Nolte, Mark Mazower, Robert D.
Kaplan, David Irwing és mások, sokkal szélesebb megközelítésből elemzik a
megtörtént eseményeket, történelmi folyamatokat.
Ezek a szerzők abból a megalapozott feltevésből indulnak ki, hogy az Egyesült
Államok kormányát egy hatalmi elit befolyásolja a színfalak mögül. Műveikben arra
törekednek, hogy ezt a feltételezést alátámasszák olyan specifikus történelmi
eseményekkel, amelyeknél tetten érhető ennek a háttérhatalomnak a közrehatása.
Nyilvánvaló, hogy az olyan kormányok feletti vagy háta mögötti
hatalomgyakorlási módszerek, amelyek nem részei a demokratikusan
szabályozott politikai és jogi folyamatoknak, alkotmányellenesnek tekintendők.
Még akkor is, ha megpróbálják a jogállamiság látszatával felruházni őket.
Ezért eljött az ideje, hogy a hivatalos történetírás, az államelmélet, a politológia és a
többi társadalomtudomány művelői is feltegyék ezt a kérdést: létezik-e egy önjelölt
háttérhatalom, amely látható és nem látható hálózatán keresztül befolyásolja -
irányítja - a demokratikusan választott és politikai felelősséggel tartozó
törvényhozó és kormányzó szerveket, anélkül, hogy tetteiért elszámoltatható
lenne?
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a 20. századi hivatalos történetírás és
tömegtájékoztatás nem ad pontos tájékoztatást a 20. század történelméről. Ez a
történelemírás kizárólag olyan hivatalos okmányokra támaszkodik, amelyeket a
különböző állami intézmények alkalmasnak találtak arra, hogy a történészek