Ezért az elfogulatlan kutató kénytelen megállapítani, hogy a létező, de egyben
meggyengült és kijátszott amerikai Alkotmány lehetővé tette egy már sok tekintetben
totálisnak minősíthető állam kifejlődését. Ez nem azt jelenti, hogy nyílt diktatúra
működne Egyesült Államokban, de a tényleges hatalommal rendelkező
pénzoligarchia - formális és informális intézményrendszerén keresztül - erőteljes
nyomást tud gyakorolni uralmának kritikusaira. Hatalmi eszközként be tudja vetni
az ellenőrzése alatt álló adóhivatalt, hogy kritikusait megfegyelmezze, (lásd a neves
amerikai közgazdász és politikus, Lyndon H. LaRouche, és munkatársainak
adócsalás koholt vádjával történő koncepciós elitélését), a bírósági karba beépített
emberein keresztül pedig folyamatosan átértelmezteti, és olyan irányban manipulálja
az Egyesült Államok alkotmányát, hogy az a hatalmi elit politikáját szolgálja.
A nemzetközi pénzoligarchiának az ellenőrzése alatt álló magánpénzrendszer
működtetéséhez fűződő érdekei teszik szükségessé a politikai hatalom
centralizálását és koncentrálását. A hatalom központosítását a függő helyzetbe
kényszerített társadalommal lehet a legkönnyebben elfogadtatni.
A cél tehát olyan társadalmi szerkezet kialakítása, ahol a tényleges hatalom a
pénzoligarchia és integrált politikai elitje kezében van, míg a társadalom többi
tagja függőhelyzetű, bérből és fizetésből élő alkalmazott, vagy állami
segélyezésre szoruló, eltartott személy. Mindkét réteg ki van szolgáltatva az
uralkodó hatalmi elitnek.
- Ennek a modellnek az egyik változata volt a reálszocializmus, közelebbről a
bolsevik típusú diktatúra Oroszországban és a szovjet birodalom más
államaiban, ahol a pártállami elitté volt a politikai hatalom, és ennek révén a
gazdasági hatalom, míg a társadalom túlnyomó többsége bérből és fizetésből
élő függőhelyzetű alattvaló volt. - Egy másik változat volt a nemzeti szocialista Németország, ahol az államot
kisajátító pártelit gyakorolta - az őt kiszolgáló nagytőkével együttműködve -
diktatórikus hatalmát. Itt is egy szűk politikai-, katonai- és tőkéselit állt
szemben a társadalom függőhelyzetbe került, önálló cselekvéstől megfosztott
túlnyomó részével. - Ennek a kétpólusú rendszernek a fábiánizmusnak nevezett szocialista
változata valósult meg az Egyesült Államokban.
A pénzoligarchia kisajátítva a maga számára az Egyesült Államok pénzrendszerét,
kiterjesztette hatalmát a termelő tőkére is és a lakosság túlnyomó részét
függőhelyzetű alkalmazotti és bérmunkási státuszba kényszerítette, illetve milliókat
marginalizált, úgy, hogy csak közsegélyekből tudtak megélni. Végeredményben mind
a három uralmi rendszer mögött ugyanaz az elituralom húzódik meg, különböző
megjelenési formákban. Ahogy az idő múlásával egyre több adat kerül napvilágra,
úgy válik ez a feltételezés egyre inkább beigazolódott valósággá. A hivatalos
történetírás azonban mellőzi az új szempontokat és összefüggéseket feltáró ún.
revizionista történetírás eredményeit.
A 20. század elejétől az amerikai Federal Reserve System, - amelyik nem áll a
Washingtoni Törvényhozás ellenőrzése alatt és amelyet állami könyvvizsgálók