Láthatóvá vált további nyomok
A 20. század békeévekkel kezdődött, de a színfalak mögött lázasan folyt a
háborús készülődés.
A pénzoligarchia és illuminátus szervezetének a vezérkara tudta, hogy egy
globálisan kormányzott világállam megvalósításához (amelyben a föld népei
lemondanak állami szuverenitásukról és nemzeti összetartozásukat kifejező
patriotizmusukról) olyan válságot és pusztítást kell előidézni, amely a világ
egyetlen népét sem hagyja érintetlenül.
A világ nemzeteit olyan kritikus helyzetbe kell manőverezni, amely
rákényszeríti őket, hogy békéért könyörögjenek minden áron.
A hivatalos és a revizionista történészek egyetértenek abban, hogy a háború
ürügyéül szolgáló szarajevói merénylet csupán helyi viszálykodás volt az
Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia között. Normális körülmények között az
ilyen incidensek néhány napon vagy héten belül elintéződnek.
Ez az incidens azonban egy nagy stratégia részét képezte. Beindult annak a
tervnek a végrehajtása, amelynek a részleteit már az 1890-es években
részletesen oktatták a londoni titkos társaságok összejövetelein,
ahogyan arról Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója, 1916-
ban Baselban tartott előadásában beszámolt.
Steiner részt vett ilyen összejöveteleken, ahol már két évtizeddel
korábban részletesen levezették az első világháború menetét, sőt
még azokat a határmódosításokat is ismertették, amelyekre a háború
végeztével aztán sor is került.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. augusztus 2-án indította el csapatait
Szerbia ellen, amely nem teljesítette a bécsi kormány Ferenc Ferdinánd
trónörökös merénylőjének a felelősségre vonására vonatkozó feltételeit.
Már augusztus 3-án Franciaország és Belgium is belépett a háborúba.
Ugyanezen a napon Anglia is hadat üzent Németországnak, noha a brit kormány
egyetértett abban, hogy a kontinensen zajló események Angliát jogilag nem kötelezik
a háborúba való belépésre.
Nyilvánvaló, hogy a háború stratégiáját kidolgozó pénzoligarchia - és illuminátus
hálózata - azt akarta, hogy lehetőleg minden nagyhatalom részt vegyen a
háborúban. Jól tudták, hogy Anglia azonnali belépése nélkül a német haderőt nem
lehet feltartóztatni. A kirobbantott háborúra olyan vérfürdő volt jellemző, amely
bebizonyította a többszáz éves elavult hadviselési módszereknek a csődjét. Először
vetettek be géppuskákat, páncélosokat és tengeralattjárókat. Súlyos veszteségeket
okozott, hogy egyik fél sem volt hajlandó belátni: a hagyományos hadviselési
módszerek elavultak és fel kell őket adni. Bajonettel felszerelt lovasságnak és
gyalogságnak nem lehet eredményesen támadást intéznie drótakadályok,