A NATO építményét Ernest Bevin angol politikus tervezte meg, míg az Európai
Közösséget a francia Jean Monnet és hűséges tanítványa, Robert Schuman,
alkotta meg.
Ernest Bevin Jean Monnet Robert SchumanMarshall tábornok 1947. június 5-én felszólította az európai országokat, hogy
vegyenek részt egy gazdasági újjáépítési tervben, amelynek keretében
liberalizálják a kereskedelmet és ezáltal megnövelik a termelékenységet.
Az ezt követő 10 hónap során megszületett a Foreign Assisstance Act (Külföldi
Segélyről szóló Törvény), amely létrehozta a Gazdasági Együttműködési
Ügynökséget, azzal a feladattal, hogy irányítsa ezt az újjáépítési programot, amely
később a Marshall-segély elnevezést kapta, s amelynek keretében 16 európai állam
13 milliárd dollár vissza nem térítendő támogatást kapott.
Ez mai értéken megfelel többszáz milliárd dollárnak. Négy éven belül a Gazdasági
Együttműködési Bizottság fokozatosan Kölcsönös Biztonsági Ügynökséggé, majd
pedig Nemzetközi Kooperációs Ügynökséggé alakult át. 1961 - ben pedig
megszerveződött a Nemzetközi Fejlesztés Hivatala.
Ma már tudjuk, hogy a Marshall-segély legfőbb célja a NATO létrejöttének a
biztosítása volt. Ez a történelemben példa nélkül állónak tartott segélyprogram
valójában az amerikai pénzoligarchia és a transznacionális korporációk
gazdasági céljait szolgálta.
A Marshall-tervet egyébként a Council on Foreign Relations egyik tanulmányi
csoportja (War and Peace Study Groups) dolgozta ki, amely 1939-ben alakult
meg.
A Rockefeller Alapítvány 1939. decemberében 50 000 dollárt biztosított ennek a
tanulmányi csoportnak a működéséhez. Mintegy 120 tekintélyes tudós, üzletember
és magas beosztású kormánytisztviselő vett részt e testület munkájában. 362
tanácskozás során mintegy 682 különböző dokumentumot fogadtak el. Az a terv,
amelyet George C. Marshall külügyminiszterként ismertetett, annak a CFR