hitelesnek tűnik. Az is meggyőző, hogy a hosszantartó gyanúsítgatások ellenére
mégsem Antonio Salieri olasz zeneszerzőt kell keresni Mozart halála mögött. Peter
Schaffer, aki Amadeus című színművének főszereplőjéül Salierit választotta, szintén
az olasz zeneszerző bűnösségéből indul ki. Salieri azonban élete végéig a
leghatározottabban tagadta ezeket a gyanúsítgatásokat, és valójában nincs is
meggyőző bizonyíték az őt ért gyanúsítgatások alátámasztására.
Landon komoly kutatásokat végzett Mozart betegségének a kiderítésére. Könyvének
ez a fejezete ugyancsak meggyőzőnek tűnik. Mégis marad kétség az olvasóban.
Mozart 1784. decemberében csatlakozott a Zur Wohltätigkeit (Jótékonyságért)
nevű szabadkőműves páholyhoz, ahol a páholy nagymestere Otto von
Gemmingen-Hornberg báró volt, a Mozart család régi ismerőse és barátja.
Mozart korabeli szabadkőműves páholygyűlés, amelyről egykor úgy gondolták, hogy
Mozart saját páholyát ábrázolja.[1] Olajfestmény (1789), Wienmuseum Bécs.Amikor 1785. táján Mozart látogatni kezdte a szabadkőműves páholyt, a páholy
kétszáz tagot számlált, mestere pedig Ignaz von Born, a jeles tudós, író és
minerológus volt.
A kortársak szerint Mozart és Schikaneder (és Giesecke) őróla formázta a
Varázsfuvola Sarastróját.