- Hogy a Fehér Házba befutott értesülésekből végül is mit továbbítottak
Tel-Aviv-ba, vagy az arab kormányokhoz, azt egyedül Kissinger döntötte
el, aki ebben az időben a titkosszolgálatok felett is gyakorolta a teljhatalmú
ellenőrzést. - Kissinger "inga-diplomáciájának" forgatókönyvét Washingtonban írták, s
ez pontosan követte azt az irányvonalat, amit viszont alig hat hónappal
korábban a saltsjöbaden-i Bilderberg tanácskozáson fektettek le.
Az olajembargóért természetesen az olajtermelő arab országoké lett a
felelősség, a benzinhiányért és a drágulásért "a gonosz arab sejkeknek" kellett
vállalniuk a nép haragját.
A szálakat a háttérből húzogatók rejtve maradtak ezúttal is, és a politikai élet látható
világában eljátszották a megkárosítottak szerepét.
Az olajár-emelkedés fokozatosan ment végbe. Az olajembargó következtében
először 70%-kal emelkedett a nyersolaj ára, de a következő menetben már
elérte az áremelkedés a 400%-os szintet, vagyis pontosan azt a négyszeres
világpiaci árat, amit a Bilderberg Csoport Saltsjöbaden-ben elhatározott.
Hogy miért éppen négyszeresére kellett az olajárat fölemelni, annak egyik oka
az volt, hogy az angol-amerikai olajmultik több százmillió dollárt fektettek be az
északi-tengeri olaj kitermelésébe, s ez a vállalkozásuk veszteséges lett volna, ha
az olajár megmarad a korábbi szinten vagy nem emelkedik a négyszeresére.
● 1973. október 16-án az OPEC országok bécsi találkozóján a hordónkénti
olajár 3 dollár 1 centről 5 dollár 15 centre emelkedett. Ugyanezen a napon
bejelentették az olajembargót az Egyesült Államokkal és Hollandiával szemben.
● Hollandia azért játszott kulcsszerepet, mert ennek az országnak a kikötőin
keresztül érkezett az olaj az európai kontinensre. Az embargó bejelentésére
ürügyül azt hozták fel, hogy ez a két ország a Yom-Kippur háborúban Izraelt
támogatta.
● Másnap Szaúd-Arábia, Kuvait, Irak, Líbia, Abu-Dhabi, Katar és Algéria
elhatározta, hogy termelését a szeptemberi szinthez képest további 5%-kal
csökkenti.
● Minden soron következő hónapban további 5%-kal kívánták mérsékelni a
kitermelést, egészen addig az időpontig, amíg Izrael nem vonul vissza
valamennyi 1967-ben megszállt arab területről.
Ebben a kritikus időben kezdett kibontakozni a Watergate-botrány, amely
megbénította Nixon elnököt, s így gyakorlatilag a Fehér Ház és a kormány
irányítása átkerült Kissinger hatáskörébe.
Miközben tehát a saltsjöbaden-i döntést pontról pontra végrehajtották, a világ
legfontosabb hatalmának élén ténylegesen az a Kissinger állt, aki a Bilderberg