Ebből az 5 millióból mintegy 200.000 személy él Angliában és Wales-ben.
Az eseményről készült fotók itt megtekinthetőek:2017 - ben egy ilyen posztot írtam a 300.
évforduló kapcsán: A Szabadkőművesek idén
ünneplik fennállásuk 300. évfordulóját.
A cikk ezzel a címmel jelent meg:
„A Szabadkőművesség a felvilágosodás
korszakának gyermeke” – mondta német páholyának alelnöke.
A beszámoló így indul: „A rejtélyes, globális szervezet, a Szabadkőművesek idén
ünneplik 300 éves fennállásukat”. Ennek alkalmával megszólaltatták Peter
Doderert, a szervezet német ágazatának alelnökét.
A Szabadkőműves szervezetet 1717. június 24-én alapították, amikor egy
csoportjuk létrehozta a londoni „nagypáholyt”. A szabadkőművesek akadálytalanul
dolgozhattak egész Európában, elsősorban katedrálisok építésével foglalatoskodtak.
Ekkor alakították ki ismert jelképüket.
A mozgalomnak ma világszerte mintegy 2,6 – 5 millió tagja van. Közülük mintegy 15
ezer él Németországban. A Sputnik azt kérdezte tőle, miként bánik a
nyilvánossággal e hírhedten titokzatos szervezet. Azt felelte:
„Ez a mi problémánk. A Szabadkőműveseket
nem a nyilvánosság kedvéért hozták
létre”."A Szabadkőművesség a felvilágosodás korszakának gyermeke. Ekkor a titkolódzás
racionális gyakorlatnak számított. Ugyanis az olyan forradalmi eszmék elterjesztését,
mint a szabadság, egyenlőség és a rabszolgaság felszámolása, sem az egyház, sem
az uralkodók nem szerették.
„Nem nevezném titoktartásnak, hanem egy
nem kiszivárogtatási korlátnak” – nyilatkozta.A körhöz tartozás az exkluzivitás jele volt, folytatta. Hozzátette: „Azok, akik e körhöz
tartoztak, nyilván jól érezték magukat a titoktartás sötétségében”. A költő Gotthold
Ephraim Lessing úgy írta le találkozóikat, mint „hangosan gondolkodni egy baráttal”.
A gondolatok, mondta Doderer, szabadok – belső körben, de a külvilág felé
csendben kell lenni. Ez az oka, hogy ma is ez a szabály.
A Szabadkőművesek csak saját tagságukat fedhetik fel, de másét nem.
Három más dolgot is titokban kell tartani: azt a jelet, a szót és a kézfogást,
amelyek révén a tagok felismerik egymást.